(A történet a Szerelmemnek Bálint-napra 2024. című antológiában kapott megjelenést).
A piros boríték
– Nézd Bence, itt az első hóvirág! – mutat anya vidáman az olvadó hótakaróra.
Lenézek, és tényleg meglátok egyet kacsintgatni a garázsajtó mellett. Míg anya kijár az autóval, addig én gyorsan letépem. Kinyitom az iskolatáskámat és vigyázva a kicsi szirmokra, az előző este írt levelem mellé csúsztatom. Hirtelen melegséget érzek, amint az ujjaim között zörögni kezd a papír, és olyan színe lesz az arcomnak, mint a borítéknak, amibe tettem. Jó piros.
– Minden rendben, Bence? – kérdezi anya.
– Persze, csak melegem lett ebben a nagy kabátban – felelem lazán, és le is veszem, mielőtt beszállok az autóba.
Anya persze tovább méreget gyanakvóan. Az úton, hogy eltereljem a figyelmét az estéről kérdezem, hová mennek apával Valentin-napon. A trükk bevált, mert mosolyogva mesélni kezd arról az új olasz étteremről, amit az interneten talált. Én úgy csinálok, mintha érdekelne a dolog, de a gondolataim valójában teljesen máshol járnak. Persze szupernek találom anya és apa Valentin-napi estéjét. Az osztályban több gyereknek is elváltak a szülei, de az enyémek még mindig szeretik egymást. Csupán arról van szó, hogy nagyon ideges vagyok.
Pár napja ugyanis komoly döntésre jutottam. Elhatároztam, hogy Valentin-napon végre elmondom Borkának, szerelmes vagyok belé. Szóban viszont nem lenne bátorságom hozzá, ezért kell a levél. Az ünnepi borítékot a zsebpénzemből vásároltam hozzá. Anya erről semmit sem sejt. Ha tudná, tutira megjegyezné, tízévesen még nem tudhatom, mi az a szerelem. Ebben nagyot tévedne, mert én igenis tudom. A testnevelés órán tartott kosármeccs óta érzem.
Egy Anna nevű beképzelt lány direkt fellökte Borkát, hogy elvegye a labdát. Szegénynek még a lába is sebes lett az eséstől. Felsegítettem és a védőnőhöz kísértem, hogy adjon egy sebtapaszt. Ő és én az óvoda óta a legjobb barátok vagyunk, de akkor ott, mikor megfogtam a kezét, gyorsabban kezdett verni a szívem, a hasam pedig gurgulázott, mintha csak egy hullámvasúton lettem volna. Azt meg hát végkép tudom, milyen egy hullámvasút, mert tavaly a vidámparkban felültem rá apával. Szóval most a magyarázkodás helyett inkább kifelé bámulok az ablakon.
A suliba hamar odaérünk, anya pont előtte parkol le. Elköszönők tőle, majd az osztályba igyekszem. Kicsit megtorpanok a 4.b. ajtó előtt. Mindennap ide járok, most mégis izzad a tenyerem az idegességtől. Kipakolom a könyveimet a tolltartómmal együtt, a táskát pedig beteszem a szekrényembe. Ráveszem magam, hogy a közelgő matematika dolgozatra koncentráljak. Közben meghallom, amint Borka is megérkezik az osztályba. Köszön nekem, és viccesen megjegyzi, nem sok jót vár a dolgozattól. Bárgyún vigyorgok rá, mert jelenleg csak ennyi telik tőlem, de hála az égnek be is csengetnek. A levelet úgysem most akartam neki adni, hanem délután az udvaron.
Az osztás és szorzás eltereli a figyelmem. A matek után jön a magyar, majd a többi tantárgy. Máskor bezzeg csiga-lassan telik az idő, ám ma mintha csak egy Ferrariba ültették volna. Ebéd után az egész osztály kimegy az udvarra, de én előtte még a szekrényhez szaladok. Előkeresem a hóvirágot, ami szerencsére sértetlen. A boríték is előkerül a táskából. Még jó, hogy nem ragasztottam le. Újra átnézem az írásomat. A betűk ahhoz képest, hogy fiú vagyok, csodálatosan dőlnek, kanyarognak. A filmekben így szoktak kinézni a szerelmeslevelek. Na persze az én levelem nem hosszú, és legfőképpen nem nyálas. A virág jól mutat mellette. A borítékot szorosan zárom le.
Az udvarra kiérve Borkát keresem, de sajnos ő a lányokkal ugrókötelezik. Dani és Zoli hívnak, menjek velük játszani, de kis füllentéssel kimentem magam. Azt mondom, angol szavakat kell átnéznem. Nagyon meglepődnek, mert nem jellemző rám, hogy szünetben tanulok, de azért magamra hagynak. Leülök közel Borkáékhoz egy padra. Minek is kellett a lányoknak pont most ugrókötelezni? Hiszen az udvar is latyakos. Habár úgy tűnik, így csak jobban élvezik a játékot. Egyre idegesebb leszek, mert hát mi lesz, ha nem tudom odaadni a levelem.
Éppen, amikor kezdeném elfogadni, ez már nem fog sikerülni, Timi néni lefújja a játékot. Lili a másik osztályból véletlenül elcsúszott.
Borka odaszalad hozzám.
– Nem fair, hogy elvették az ugrókötelet. Simán tudtuk volna folytatni a játékot. Lilinek nem is fáj semmije – mondja mérgesen.
Félénken bólintok, de valamiért nem tudok megszólalni. Akárcsak egy oltás beadásánál, arra gondolok, jobb lesz ezen is rögtön túlesni. Előveszem a borítékot, ami a napfényben tűzpirosan világít. Hirtelen az az érzésem támad, hogy mindenki engem figyel. Forgatni kezdem a fejem, és boldogan állapítom meg, szerencsére nem így van.
Borka kíváncsian veszi el a borítékot. Kinyitja, és a hóvirág az ölébe hullik. Szeme elkerekedik, ahogyan a levelem olvassa. A szája halkan jár, én pedig pontosan kitudom venni a saját szavaim.
Kedves Borka!
Már kiskorunk óta ismerjük egymást. Azt hiszem, mindig is te voltál a legjobb barátom. Azóta viszont, hogy megfogtam a kezed és elkísértelek az orvosi szobába, már tudom, szeretlek téged. Hallottam, hogy pénteken színházba megy az osztály. Nagyon örülnék, ha te lennél a párom, mert akkor ez olyan lenne, mintha randiznánk!
Ha szeretnél, húzd alá az Igen szót.
Igen
Boldog Valentin-napot,
Bence
A Nem lehetőséget direkt hagytam ki a levélből. Borka a szöveg végéhez érve nem szól semmit, de úgy néz rám, mintha most látna életében először. Feszengeni kezdek a csöndtől, és bánom az őszinteségemet. Éppen azon vagyok, hogy nevetve megjegyezzem csak vicc volt az egész, de ekkor meghallom a csengőt.
A következő pillanatban már a napköziben vagyunk, én pedig a házifeladatomat írom szomorúan. Hallom, amint Timi néni leszidja Borkát, mert nem dolgozik. Biztos szegény miattam nem tud koncentrálni. Talán azt próbálja kitalálni, hogyan mondja el, nem úgy kedvel engem. Az egyetlen vigaszom, a virágom nem dobta ki, mert észreveszem az asztalán egy vizes papír zsepibe bugyolálva.
Az iskola további része hamar eltelik. Beszélni szeretnék Borkával, de sajnos ő már elment. A hazaúton csendes vagyok, ám anya nem veszi észre, hiszen fejben már az esti vacsorán van. Otthon leülök az íróasztalom elé, előveszem a tolltartóm, hogy kifaragjam a ceruzáim. A táskámból kiesik a borítékom. Vajon, mikor tette bele Borka? Remegő kezekkel felnyitom, és meglátom az üzenetét az enyém alatt.
Kedves Bence!
Boldogan húzom alá az Igent. Nagyon szeretnék a párod lenni a színházban. A hóvirág csodaszép, el is teszem az emlékkönyvembe. Tudod, te régóta tetszel nekem, de féltem elmondani, hátha csak egy régi óvodás barátodnak tartasz. Jó volt olvasni, hogy nem így van.
Boldog-Valentin napot,
Borka
Izgalmamban úgy felugrok, hogy még a szék is eldől. Akkor hát azért nem dolgozott Borka a házifeladatán, mert nekem írt levelet. Az Igen szót sorkihúzóval ki is emelte.
A piros borítékot beteszem a fiókomba, de estig többször előveszem. Még lefekvéskor is újra olvasom a választ, mígnem fülig érő szájjal el nem alszom.
Author: Földi Kinga
Sziasztok! Földi Kingának hívnak. 1984-ben születtem Zalaegerszegen. Amint megtanultam az ABC összes betűjét már papírt és ceruzát ragadtam, így elmondhatom, hogy első mesémet hétévesen írtam. S bár kislány koromat végig kísérte az írás, felnőttként távol sodrottam ettől a pályától. A meséim akkor kerültek újból előtérbe, amikor megszülettek a gyerekeim. A fiam és a lányom szívesen hallgatták őket lefekvés előtt. 2021-ben egy régebbi történetemet azzal a céllal kerestem elő, hogy kijavítsam és felolvassam nekik. Ekkor azonban a számítógépemen véletlenszerűen megjelent az Aranymosás Írástudó Íróiskola, Meseíró kurzusa. Jelnek vettem, így a javított írás végül felvételi anyag lett. A kurzus elvégzése óta több történetet írtam, amik sikeresen szerepeltek pályázatokon. 2023 őszétől két antológiában is lehet találkozni az írásaimmal. A karácsonyi történetek mindig is közel álltak a szívemhez, így nagyon boldog vagyok, hogy A tél ölelésében az én történetem is megjelenést kapott. Jövőbeli terveim közé tartozik egy saját mesekönyv megjelentetése, és egy meseterapeuta képzés elvégzése.
