„Verse törvény és édes ritmusában
kő hull s a kastély ablaka zörög, -„
Szólít távolból nagy költőink hangja.
Kergesd el végre zsiványok hadát!
Halljad meg a hívást! Állj újra talpra!
Váltsad valóra költőnk jóslatát!
Ne hagyd elveszni soha, azt, mi örök,
föld a tiéd, hát el nem vehetik.
Burjánozhatnak gyomként követelők,
immár fordulópont közeledik.
Elődeinknek nyomdokán haladva,
Dózsa népe jussod nem hagyhatod!
Győzelmi zászlót kezedbe ragadva,
álmukat most valóra válthatod!
Te vagy, aki új tavasz himnuszával
kifordíthatod földből a rögöt…
„eke hasít barázdát uj husában,
mert virágzás, mert élet és örök.”
(Idézet: József Attila: Ady Emlékezete című verséből)
Óbuda, 2022. január 22.
B. Moravetz Edith
Author: B. Moravetz Edith
B. Moravetz Edith az Irodalmi Rádió szerzője. 1945. március 4-én születtem Grazban. A világháború végén szüleimmel visszatértem Erdélybe, Besztercére. Itt nevelkedtem csodás környezetben, három öcsémmel, szerény körülmények között, de szerető családi körben. Édesapánk tragikus hirtelenséggel fiatalon meghalt, ekkor Édesanyánk úgy döntött, hogy repatriálását kéri gyermekeivel nagyszüleinkhez. Így kerültem érettségi után Budapestre, ahol 21 évesen férjhez mentem, három csodálatos leányom született. Boldogságomnak tizenkilenc év után válásom vetett véget. Ezután gyermekeimet egyedül neveltem. 1991-ben újra remény költözött szívembe, ekkor kötöttük össze második férjemmel életünket. Egymás megbecsülésében, szeretetben örülünk tizenkét unokánknak, és három dédunokánknak. 1985-ben kezdtem írni visszaemlékezéseimet, prózában. „Miért” címmel 70. születésnapomra magánkiadásban jelentettem meg, szűk családi és baráti körnek. 2014-ben elvégeztem a Jobb agyféltekés rajztanfolyamot, melynek hatására portrékat rajzoltam; ekkor kezdtem el a versírást is… Szeretek olvasni, szeretem a művészetet, lenyűgöz a természet varázsa. Nem tanultam írni, gondolataim felbukkannak, ki kell írnom magamból lelkem rezdüléseit, le kell írnom gyermekkorom emlékeit, a mesevilágot, melyet Erdély személyesít meg számomra, hadd ismerjék meg azok is, akik még soha nem jártak arra. Vagy elég egy szó, egy mondat, a napfelkelte, a szellő, amint titkokat súg a falevélnek, a gyermek kacaja, két öreg kéz, mely egymásba fonódik, a padon ülő kismama; bennem érzelmeket indít, s addig...
Egy válasz
Edit, nem jutok szóhoz. Ez forradalmi. Edit ez csodálatos! Drága Bársonyos Barátunk, ez örök!
Főhajtással gratulálok.