Magányosan keringő homályos éjszakák,
rekkenő hőségből melengető félkabát,
sárguló lombtetők, majd az első havazás:
Mélázva derengő múlhatatlan akarás…
Képzelt valóságban lovagló ábrándok-
A félkabáttal eltűnő kőkemény gátlások.
Újra libben a nyári szellő, s te jössz velem
pillám közt futó ezercseppnyi könnyemen.
Hűlt helyed nyomán parfümös puha párna,
ez maradt utánad, emlékek foszlánya…
Minden perc utolsó, már tudtam az elején;
mégis reméltem: létezik te meg én!
Magányosan keringő homályos éjszakák,
rekkenő hőségből melengető félkabát.
Ahh, most újra havazik, s nincs jövő,
de emléked, emléked még ölelhető!
Author: Barbina Melinda Barbara
Gyere közelebb... csak egy pillanatra. Írok, mert olcsóbb, mint pszichológushoz járni. 😀 Na, jó, most komolyabban: 2017 óta írom le azokat a gondolatokat, amik nem férnek el egy csetablakban. Szerelem, szeretet, önismeret, néha egy kis természet – meg minden, amit az ember az éjszaka közepén hajlamos túlkomplikálni. Néha rímes, néha csak rímelget. Hol szabad, hol klasszikus – de mindig őszinte, és mindig kicsit rólad is szól. Ha voltál már szerelmes, csalódott, kereső vagy csak simán ember, akkor talán itt találsz egy sort, amire épp szükséged van. Vidd magaddal. Olvass bele – nem harap. Csak néha a szívedbe.