Az életünk örök tanítónője

Az életünk örök tanítónője

 

Elérkezett a nagy nap, iskolába kellett menni,

elengedtük hát anyáink szoknyáját, nem volt mit tenni.

 

Vígan léptük át egy ódon kastély kitárt kapuját,

tiszteltük falait és benne a szépséges aulát.

 

Vidáman érkeztünk a díszes, színpompás nagy házba,

szobákban a kiskuckóknak, a világon nem volt párja.

 

Becsöngettek, a sok varázslatos kispad minket várt,

csodálattal hódítottuk meg azt a híres fellegvárt.

 

 Meleget árasztó volt ott a múlt, s a csodás jelen,

vibrált és pulzált ott az egyszer volt, kedves osztályterem,

 

Díszes termekben a falakon, nagy képek bókoltak,

csillogó betűkkel nekünk, az elsősöknek hódoltak.

 

Frissen lakkozott padokban piciny méhek zümmögtek,

dongók, darazsak a kaptáraikban búsan dünnyögtek.

 

Nyílt az ajtó, majd a küszöböt átlépve, ott állt Ő,

mosolyogva toppant be hozzánk Marika tanítónő.

 

Kecses mozdulattal a tanári asztalhoz lépett,

örökké őrizzük azt az el nem múló csodás képet.

 

Olvasott nekünk, s tanított a szép magyar beszédre,

sok perc és óra nem volt hát hiába, hiszen megérte.

 

Bársonyos kezei lapoztak millió tankönyvet,

 ékes hangját és nevét őrzi a mindenség nagykönyve.

 

Hallgattuk hát biztatását, „ megy ez, mint az egyszeregy”,

átéltük intelmeit, a tudás már érdemjegyre ment.

 

Hangja így szólt hozzánk, „úgy megy, mint a karikacsapás,

írjatok mindig helyesen csak úgy nyertek dicső csatát”.

 

Gyakran mondta, „tanuljatok szorgalmasan gyerekek,

a tudás könyvébe csak így írhatjátok be nevetek”.

 

Örökké gurul egyszeregyek csodás karikája,

drága tanítónő, Ön az életünk TÓTH MARIKÁJA.

 

A világ közepén egy védtelen tablókép villog,

fekete, s fehér, de a végtelenben színesen csillog.

 

                                                          Cserepka István

Cserepka István
Author: Cserepka István

Cserepka István az Irodalmi Rádió szerzője. Erdőkertesen láttam meg a napvilágot, 1959. augusztus 23-án, harmadik gyermekként, a Cserepka családban, Istvánnak kereszteltek. Édesanyám szeretettel, édesapám mesteri gondviseléssel tanította fiú gyermekeit. Szakközépiskolai tanulmányaimat Budapesten végeztem el. A kedves iskola magyar irodalom szakos tanárai, megismertették velem a vers elemzés rejtelmeit. Verseim játékos rímei, kezdetben utazások humoros perceit, unokáim születéseinek meghitt pillanatait örökítették meg, majd megszülettek a hálaadó, a nőnapi, az anyák napi, a szerelmes, a tájleíró és a hazaszeretet sugárzó alkotások. Írásaim megjelentek a Polikróm folyóiratban, az Erdőkertesi naplóban és a Csomádi hírharangban. Erdőkertesen élek a családommal. Terveim, álmaim, műveimmel a ma generációját és az utókor emberét érzelmekben gazdag, hazaszerető, a múltat idéző, az édesanyákat, a nőket, a szülőket, a nagyszülőket tisztelő és a jövő felé tekintő alkotásokkal megajándékozni.

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Itt vagyok

Ez a novellám az Irodalmi Rádió A nagy kék alatt és fölött című antológiájában jelent meg.   Eszter fülére húzta a narancssárga kötött sapkáját, amikor

Teljes bejegyzés »

Esőben

  Sárga fények közt lépdelve ernyőjével, Hölgy közeleg zsebében emlékeivel. Csodás ruhája eső áztatta kékség, Lelkében csend honol és tengernyi kétség.   Léptei némán ordítanak

Teljes bejegyzés »

Nyár vége, ősz eleje

  Hömpölygött a szél és sok felhőt gyűrt alá, Az égbolt viharfelhőkké nőtte magát. Dúlt, tombolt, sűvített, harcolt ég és a föld, Mégnem a felleg

Teljes bejegyzés »

Az ajtó

Az ajtó A délutáni eső épp csak elállt, de a város még mindig úgy gőzölgött, mintha lassan hűlő gépezet lenne. A járdán tócsák csillogtak, a

Teljes bejegyzés »

Lassú nyugalom

Rám szállt egy hulló levél, sárga volt, rajta arany szegély. Nem álltam meg, csak lassabban lépek, had ne érjenek utol a süvítő szelek. Nem kell

Teljes bejegyzés »