Az életünk örök tanítónője
Elérkezett a nagy nap, iskolába kellett menni,
elengedtük hát anyáink szoknyáját, nem volt mit tenni.
Vígan léptük át egy ódon kastély kitárt kapuját,
tiszteltük falait és benne a szépséges aulát.
Vidáman érkeztünk a díszes, színpompás nagy házba,
szobákban a kiskuckóknak, a világon nem volt párja.
Becsöngettek, a sok varázslatos kispad minket várt,
csodálattal hódítottuk meg azt a híres fellegvárt.
Meleget árasztó volt ott a múlt, s a csodás jelen,
vibrált és pulzált ott az egyszer volt, kedves osztályterem,
Díszes termekben a falakon, nagy képek bókoltak,
csillogó betűkkel nekünk, az elsősöknek hódoltak.
Frissen lakkozott padokban piciny méhek zümmögtek,
dongók, darazsak a kaptáraikban búsan dünnyögtek.
Nyílt az ajtó, majd a küszöböt átlépve, ott állt Ő,
mosolyogva toppant be hozzánk Marika tanítónő.
Kecses mozdulattal a tanári asztalhoz lépett,
örökké őrizzük azt az el nem múló csodás képet.
Olvasott nekünk, s tanított a szép magyar beszédre,
sok perc és óra nem volt hát hiába, hiszen megérte.
Bársonyos kezei lapoztak millió tankönyvet,
ékes hangját és nevét őrzi a mindenség nagykönyve.
Hallgattuk hát biztatását, „ megy ez, mint az egyszeregy”,
átéltük intelmeit, a tudás már érdemjegyre ment.
Hangja így szólt hozzánk, „úgy megy, mint a karikacsapás,
írjatok mindig helyesen csak úgy nyertek dicső csatát”.
Gyakran mondta, „tanuljatok szorgalmasan gyerekek,
a tudás könyvébe csak így írhatjátok be nevetek”.
Örökké gurul egyszeregyek csodás karikája,
drága tanítónő, Ön az életünk TÓTH MARIKÁJA.
A világ közepén egy védtelen tablókép villog,
fekete, s fehér, de a végtelenben színesen csillog.
Cserepka István
Author: Cserepka István
Cserepka István az Irodalmi Rádió szerzője. Erdőkertesen láttam meg a napvilágot, 1959. augusztus 23-án, harmadik gyermekként, a Cserepka családban, Istvánnak kereszteltek. Édesanyám szeretettel, édesapám mesteri gondviseléssel tanította fiú gyermekeit. Szakközépiskolai tanulmányaimat Budapesten végeztem el. A kedves iskola magyar irodalom szakos tanárai, megismertették velem a vers elemzés rejtelmeit. Verseim játékos rímei, kezdetben utazások humoros perceit, unokáim születéseinek meghitt pillanatait örökítették meg, majd megszülettek a hálaadó, a nőnapi, az anyák napi, a szerelmes, a tájleíró és a hazaszeretet sugárzó alkotások. Írásaim megjelentek a Polikróm folyóiratban, az Erdőkertesi naplóban és a Csomádi hírharangban. Erdőkertesen élek a családommal. Terveim, álmaim, műveimmel a ma generációját és az utókor emberét érzelmekben gazdag, hazaszerető, a múltat idéző, az édesanyákat, a nőket, a szülőket, a nagyszülőket tisztelő és a jövő felé tekintő alkotásokkal megajándékozni.
