Tegnap miénk volt még a tisztás
Ügetve jártunk réteket
Csikói tánctól nőtt a lábunk
Egünk húzott ránk felleget
Ma már riadt felismeréssel
Nyerítjük át az éjszakát
Patánk kaparja napvilágra
Elég: a pányva visszaránt
Barát, ki most is messzeszállsz még
Szabadságoldó szárnyakon
Meséld el azt, hogy itt ragadt
A megbélyegzett fájdalom
A horpaszunk remegve rándul
Sörényünk rossz kötélcafat
És mégis itt mi azt reméljük
A síkság ott künn megmaradt
Habot vet már a láthatár is
A holdfény felhőhátakon
Horkantva szól a szél, vonaglik
Tompulva túrő dombokon
Author: M. Tóth Sándor
1955-ben születtem Tatabányán, azóta is itt élek. A középiskola elvégzése után nyomdász lettem. Életem túlnyomó részét az újság előállításának szenteltem. Dolgoztam mettőrként a nyomdában, tördelő- és tervezőszerkesztőként a helyi megyei napilapnál, és voltam ugyanitt hírlapíró, fotóztam, ha arra volt szükség. A szépirodalom? Első versemet már gyermekkoromban megírtam. Azóta folyamatosság vált ez a ,, betegségem'', bár prózával is foglalkozom. Hobbim az irodalom, zene, fotózás. Az utóbbi esztendőkben hat irodalmi verspályázaton vettem részt. Háromszor kiemelt díjat kaptam. Az Irodalmi Rádió megméretésén tavaly második, idén harmadik helyezett lettem. Ezek kapcsán négy antológiában szerepelnek műveim.
