Egyiptomi szerelmek
Az élet ajándéka
Légikisasszonyok csinos, ékes blúzokban, s szoknyákban,
Ferihegy gépmadarain töretlenül szolgáltak.
Világokat hódítottak meg, szárnyalva a kék égen,
selymes hajuk ragyogott szürkületben és napfényben.
A repülőtér nyüzsgő, csodálatos forgatagában,
gyönyörködtem kedvesem varázslatos alakjában.
Rabul ejtettek a kosztümében rejlő duzzadt gömbök,
ruháján édesen cuppogtak a bársonyos pöttyök.
Türelmesen várakoztunk az indulási oldalon,
dobogó szíveinkkel egy titokzatos kispadon.
Akkor kinyílt a terminál ajtó, s ők beléptek ketten,
a látványtól szinte tüzelt, majdnem elégett testem.
Elém lépett az egyik bájos hölgy, s kérdezett kedvesen,
éreztem, hogy Kairóban majd ő lesz a szerelmem.
Mellette állt teltkarcsú, gömbölyű, kedves édesanyja,
kinek titokzatosan gyönyörű volt érces hangja.
Szövetkezve taglózott le engem ott Ámor és ördög,
szívem lelkem gúzsban állt, testemet vágták a földhöz.
Négyen indultunk el a repülőgép ajtaja felé,
kedvesem, Emike, Juditka, Terike, no meg én.
Epekedve néztem a stewardessek csillogó szemét,
bárgyú képekkel hallgattam sok erotikus mesét.
Egyiptom szívében, ahol élt sok fáraó, Isten, s hős,
a piramisoknál pillantottam meg két Istennőt.
Mindkettőjük haja színes napsugarakkal ragyogott,
figyeltek engem s kacagtak, én láttam, hogy boldogok.
Áttetsző selyemruhájukon aranyos fény csillogott,
a sivatag küldött nekem két szépséges csillagot.
Gizában harsogva jajgatták tevék és az arabok,
„István, indulj Luxorba oda járnak a magyarok!”
Azt kántáltam a világnak, hogy sorsom végtelen erő,
mondtam, hogy a nílusi hajón én voltam a nyerő.
Ringatózott a hajó, mint egy mesebeli nagy bárka,
abban minden szerelmes nőnek teljesült az álma.
Újra átéltem, hogy szívem győzött a lelkem veszített,
kedvesem szólt hozzám „rajtad már csak Isten segíthet”.
A múlt engem megajándékozott, adott sok szép napot,
Istennők szemében láthattam a nílusi napot.
Szerelemből születtem, elmondta nekem magyar hazám,
itt cseperedtem, itt nevelt kedves anyám, s jó apám.
Hívnak új szerelmek, de kedvesen suttog csinos arám,
itt van velem jóban, rosszban egyetlen kedves babám.
Nekem itt van dolgom, hol mindig forró szerelem tombol,
nekem itt van mindenem, te kedves szeretett otthon.
Cserepka István
Author: Cserepka István
Cserepka István az Irodalmi Rádió szerzője. Erdőkertesen láttam meg a napvilágot, 1959. augusztus 23-án, harmadik gyermekként, a Cserepka családban, Istvánnak kereszteltek. Édesanyám szeretettel, édesapám mesteri gondviseléssel tanította fiú gyermekeit. Szakközépiskolai tanulmányaimat Budapesten végeztem el. A kedves iskola magyar irodalom szakos tanárai, megismertették velem a vers elemzés rejtelmeit. Verseim játékos rímei, kezdetben utazások humoros perceit, unokáim születéseinek meghitt pillanatait örökítették meg, majd megszülettek a hálaadó, a nőnapi, az anyák napi, a szerelmes, a tájleíró és a hazaszeretet sugárzó alkotások. Írásaim megjelentek a Polikróm folyóiratban, az Erdőkertesi naplóban és a Csomádi hírharangban. Erdőkertesen élek a családommal. Terveim, álmaim, műveimmel a ma generációját és az utókor emberét érzelmekben gazdag, hazaszerető, a múltat idéző, az édesanyákat, a nőket, a szülőket, a nagyszülőket tisztelő és a jövő felé tekintő alkotásokkal megajándékozni.