Délutáni sétámat befejezve a közeli hegyek közül siettem hazafelé, hogy elküldjem megígért írásom este nyolcig Károlynak, az irodalmi lektornak.
Hét óra környékén megérkeztem. Van még időm! – gondoltam és feltettem egy teát főni, majd a laptopomhoz léptem. Ahogyan leültem, az oldalam megnyomta a zsebemben felejtett telefon. Kivettem. A készülék fázósan, sötét arculattal nézett rám. Teljesen lemerült a hidegben.
A melegben pihenő laptop viszont működött. Álmosan beengedett változó világába. Amint az internet hálót font körém, begépeltem a gmail betűit és vártam a jól ismert képet a monitoromon.
A megszokott „Bejelentkezési oldalát hamarosan frissítjük” tájékoztató sort már nem olvashattam el. Meglepetten néztem az új hírt: „Bejelentkezési oldalát frissítettük”.
Remek! – gondoltam magamban és gépelni kezdtem a „bujdosomiklos@gmail.com” szavakat. Vártam, hogy kérje a hozzá tartozó jelszót is, amikor megjelent két, keretbe foglalt üres terület:
„Családnév (nem kötelező)” – írta a képernyőre.
-Akkor nem időzök vele! – gondoltam és kattintottam a „tovább” lehetőségre.
Alatta felvillant a „keresztneve” kérés. Beírtam. Miklós.
Az „Enter” billentyűt megnyomva pirosra váltott a fekete keret. Elutasított! Pedig én, én vagyok.
Újra nekiálltam. A kíváncsi gép kissé szelídebben elém vetítette: „Mailcím vagy telefonszám”. Gyorsan beírtam a számom. 0670…
A keret megint elpirult. Beírtam +36-tal.
A gép piros lappal jutalmazott.
A türelmesen ketyegő falióra mintha kíváncsian rám pillantott volna. Láthatta, hogy a vonalas telefonon tárcsázom Károly számát este fél kilenckor.
-Ne haragudj! – kértem. Küldöm az írást, csak még várj egy cseppet!
Várok, várok! – mondta fáradt hangon. Képzeld, – tette hozzá – sajnos nem tudok belépni a gmailembe, mert kiírja, hogy a „Bejelentkezési oldalát frissítettük”.
Laptopomba ismét bepötyögtem változatlan mailcímem, amikor úgy tűnt, a gép mérgesen összeráncolta homlokát és Morcos 12 betűtípussal felszólított:
-„Az Ön fiókjának biztonsága érdekében kérem igazolja, hogy Ön van a gépnél! Gmail címére elküldtük a beengedő kódot.”
Érdekes. Oda küldi, ahová nem enged be!
A biztonság kedvéért „Enter”-t nyomtam.
A rendszer szavakkal is tud pingpongozni. Azonnal válaszolt:
„400. Ez egy hiba. A szerver nem tudja feldolgozni a kérelmet, mert helytelenül formázott. Ne próbálja újra. Ez az összes információnk.”
Ledöbbenve néztem a vigyorgó monitort és fennhangon a rendszer családtagjait emlegettem szép szavakba foglalva, miközben mobilomat felnyársaltam a gyorstöltőre.
-Két percet kapsz! – kiáltottam a mikrofonjába és a géphez fordultam. Újraindítottam. Szegény nyögött egyet és fényt csiholt a képernyőre a kedvemért. Közben, mint egy kaparós sorsjegyet, nagy erővel dörzsölgettem régi telefonomat. Ahogy felmelegedett, a megértő szerkezet elővarázsolta a kódot!
Laptopomba beírtam a titkos számokat. Klaviatúrám elismerően mosolygott egyet és a net végre beengedett! Károly tízkor megkapta levelemet.
Author: Bujdosó Miklós Gábor
Bujdosó Miklós Gábor vagyok. A „Tél és Karácsony 2022.” c. pályázatra küldött írásom óta nagy örömömre az Irodalmi Rádió állandó szerzője lehetek. Gyermekkorom óta olvasok, mesélek. Prózákat, verseket írok. Emlékeket kaptam idős emberektől, frisseket gyűjtöttem fiataloktól. Dolgoztam szállodákban, voltam kertész, fotográfus, éttermi vezető, hivatásomként evezős edző. Igaz és kitalált történetekkel igyekszem meglepni az érdeklődőket. Önálló mesekönyvem 2007-ben jelent meg. 2024 Könyvünnepére megszületett a Lírában kapható új novellás kötetem „Szökés a felhők fölé” címmel. Antológiákban is fellelhetőek gondolataim. Írásaimhoz kívánok egy kényelmes fotelt és benne örömteli időtöltést minden kedves Olvasómnak! Bujdosó Miklós Gábor https://www.lira.hu/hu/konyv/szepirodalom/felnottirodalom/regenyek/szokes-a-felhok-fole