Nevem Halász Zoltán. 1957-ben születtem Pécsett. Az itt - jellemzően műszaki pályán - ledolgozott 46 év után immár nyugdíjasként szeretnék néhány éves költői pályámon további szárnycsapásokat tenni.
Ó, hát mégis megtörtént. Odalett. Vége. Nincs tovább. Elment némán. Elhagyott hűtlenül, az idei nyár, az a csalfa. Hiába volt a sok kérés, Könyörgés.
Edit Szabó : Majd egyszer Majd egyszer nem látom kezed, majd egyszer elfelejtelek, tisztelet hiábavaló, bennem élt, de elkoptatott! Tán’ bennem lehet a hiba, „Ősz
A Határ -szikla átka Éhes, vad Énekes rohant a sárban,Szennyet dobált a digitális lázban,Úgy üvöltött az internetes éjben,Mint ki megfagy a magányos sötétben.Tépte a
Ragyognak éjjel. Ragyognak nappal. Hangjegyekkel gyógyítanak. Égő dallamok Ritmusa gyullad. Akkordok tánca fullaszt. Metálos fénypontok. Füstölő hangszerek. Szétáramló zene. Nyári éjszakán felébresztik
Vannak napok, mikor létezni is oly nehéz, Csendben ülsz, merengsz, szemed csak a távolba néz. Nem kellenek már szavak, fájna megszólalni, Lelked csendben, reméled ez
Jambusaim bús bódulatával ringatom álomnyárba magam; messzimocorgó vágya vigasztal – szürcsölöm ízét ájtatosan. Fogvacogó köd jégpizsamáját ölti magára márciusom; csalfa csodával szittya kavalkád kedvem
