Sebek.
Hajnalban gyakran arra ébredek,
hogy szögek által átütött vérző sebek
fájdalma ébreszt s köszönti a reggelt
Tán eltévedtem, mire a nap felkelt
Az oldalam is sajog, ha oda nyúlok ,
sebhelyet észlelek.ezért oda fordulok
E furcsa képzelet hamar tovaszáll
átjárja vékonyodó agytekervényeim,
de befészkeli magát az emlékezetembe
Fájdalmas szívvel nap mint nap az látom
az emberi gyarlóság, mint elkárhozó átok
ismételten csak szeget vernek Krisztus kezébe
s éles dárdát döfnek a bűnnel meggyötört testébe
Hova fajult a teremtett földi élet,
Az emberi lét mondd mára mivé lett?
Zsákokba vart hullahegyek a harcmezőkön
bennük a gyűlölet minduntalan visszaköszön
Hol az egyke szája tele édességgel
Hol a gyereksereg koldul nappal és éjjel
Mondd Uram, mondd: milyen világba születtem
Milyen torzult lélek lakozik az emberben
Nap, mint nap szegeket ütnek tenyeredbe,
Te mégis irgalmat nyújtasz a megfáradt szivekbe
Ki fog emlékezni ránk, kik érted megszenvedünk
Könyörögve kérünk jó útra térjen ádáz ellenfelünk
Az oldaladból kifolyt véres-vízzel írjuk történelmünk?
És mi-mint Tamás- hitetlenül várjuk a megváltást?
Addj erőt, hogy mindenki hívő lélekkel várja a feltámadást.
Author: Hutás Mihály
Dr. Hutás Mihály az Irodalmi Rádió szerzője. Verset gimnazista korom óta írogatok. Édesanyám, aki jelenleg 101 éves, 100 éves születésnapjára írtam életrajzi kisregényt, de más prózai művekkel is kacérkodtam. Évekkel ezelőtt egy novellámmal pályázatot nyertem. Aktív orvosi munkám: jelenleg reumatológusként három munkahelyen, nagy családom adta feladatok ellátása, nomeg a klasszikus zene (sajnos már nem művelése) hanem hallgatása, a polyphonia tanulmányozása (pl.Bach fugák) időm nagy részét lekötötték. Talán egy kis lökést kapok szerény sikereimért. Művészportré a szerzővel: