Felvettem a szép ruhám
Az álom-bálon.
Éltem terhét cipelve
Háton. Vállon.
Lazít a bor okozta
Bátor mámor.
Múltam miatt sok galád
Károg. Vádol.
De új reményt növeszt az
Állon vágott.
Felserken szívében a
Vágyott álom.
Nekivág ismét- megint
Szánjon-bánjon.
A ringbe lépve újból
Táncot járjon.
Author: Szilágyi Tünde
Nevemet tudod, De e név mögött rejlő ember ismeretlen, Bemutatni nem is tudom, Beszéljenek a verseim helyettem. Annyit kell csak tudnod, Életem nyomot hagyott felettem, Kezem hát tollat fogott, Nyomot hagyjak én is az életben. Szívem bár megkopott, Mégis maradt még mit elmesélem, Jó, hogy Ti is velem vagytok,... Gyönyörködjünk nyelvünk szépségében...