Szabó Edit : Keveset éltem
Óda Anyámhoz
Kevés éltet adott ez a világ,
Anyám,mi végre szültél engemet,
Apám,ki elhagyott így teremtett
keservesen nehéz,szűkös életet.
Kétségbe vonták nevem létezését,
Attila hun király adott reményt,
gondolkodásra késztetett egy legénykét,
mit olvastam, mind belém rekedt.
Ó,mama csókolom mosóvíztől ráncos kezed,
hogy ráakadhattam iskolában a versekre,
megköszönöm a kegyetlen,nehéz éveket,
mert lelkemben felébredt a költemény.
Nem érhetted meg,hogy fiad verseket ír,
melyeket az újságok is közöltek : ebből élt,
és elfogadott minden munkahelyet, hogy
az irodalomnak élhesse szegényes életét.
Nincsen apám, sem anyám, ki megfogná kezem,
nélkületek indulok, majd rám talál a fájó szerelem,
anyám, helyetted sokan fogták meg a kezemet,
hogy a helyes útra tereljék makacs fiad,
tanuljak egyetemeken és tanítsak gyermeket,
edzett az élet,melyet mégis nehezen viseltem.
Volt,aki szeretett,volt aki irigyelt,
volt akit barátomnak nevezhettem,
becsületem nem adtam semmiért.
Anyám,előttem járt fáradt szemed,
úgy érzem, múlik az idő felettem,
de majd elmém felülről vezérel,
elszakadt életem őrzik a fények,
leírott versek, védett költemények !
„Csókol Attila a hírneves költő,
melyet nem szült kettő,
sőt három emberöltő,”
Anyám, én úgy szerettelek.
Idézőjelben :József Attila – Csókol Attila verséből.
A MAGYAR KÖLTÉSZET NAPJÁRA
Author: Szabó Edit
Szabó Edit az Irodalmi Rádió szerzője. Szabó Béláné, Szabó Edit két gyermekes özvegyasszony vagyok. Bőcsön élek 38 éve. Közgazdasági végzettségem van. Életem során nagyon sok emberrel kerültem kapcsolatba, többször töltöttem be vezetői pozíciókat. A legfontosabb számomra mégis a bőcsi Általános Iskolában titkárként eltöltött 15 évem. Megismertem a gyerekeket, találkoztam a szülőkkel, munka- és bérügyi elszámolásokat végeztem, költségvetési elszámolásokat készítettem intézményi szinten. „Tanárnéni”-ként matematika és magyar órákat tartottam alsó tagozatban, míg felsőben a környezetismeret helyettesítése hárult rám. A hirtelen kapott tanítási órákat pontosan és lelkiismeretesen tartottam meg. Erre büszke vagyok a mai napig, hiszen nem túl régen elém állt egy 30-as fiatalember, aki megkérdezte tőlem, emlékszem-e rá, mivel tanítottam őket! Az iskolában kezdtem igazából az írásnak. Először pályázatokra írtam prózát, helyi tudósításokat a megyei napilapnak, múzeumi kiírásokra pályáztam. Gyermekeim elköltözése után találtam meg a „VERS”-et, igaz, internetes segítséggel. A Poet.hu gyűjteményébe küldtem, ahol elfogadták. Majd több irodalom és vers szerető közösségnek lettem tagja, ahol pályázatokra írtam. Sok versíró és költő lett ismerősöm, eredményeket értem el. Többször írtam első, második illetve harmadik helyezést elért verset. Önálló kötetem 2016-ban jelent meg az Irodalmi Rádió szerkesztésében és kiadásában Folyóparti álom címmel. Mivel egyedül élek, egyre többet olvasok, hiszen gyerekkoromban is a kedvenc időtöltésem jelentette....