Úszom az idő sodrával szemben
Mégis elsodor az ár.
Kapaszkodnék beléjük, kiket szerettem,
De sehol sincsennek már.
Körbenézek..és.idegen minden,
S karom erőtlen. Fáj.
Az idő irgalmatlan dere
Hajamra is ráfagyott tán.
Szürke haj, homályos múlt
Még néha feldereng,
De a homok lassan lefut,
És lezárul az életem.
Kúsznék szembe, mégis elnyel
Az örvény. Kegyetlen..
Az élet vége kemény törvény
Bárhogyan cselezzek.
Már nem úszom, csak lebegek.
Egyszer megbékélek.
S ha leteszem a terheket
Tudom, révbe érek.
Author: Szilágyi Tünde
Nevemet tudod, De e név mögött rejlő ember ismeretlen, Bemutatni nem is tudom, Beszéljenek a verseim helyettem. Annyit kell csak tudnod, Életem nyomot hagyott felettem, Kezem hát tollat fogott, Nyomot hagyjak én is az életben. Szívem bár megkopott, Mégis maradt még mit elmesélem, Jó, hogy Ti is velem vagytok,... Gyönyörködjünk nyelvünk szépségében...
