Tűzbe vetettem minden gondolatot:
Ágyad végében állva suttogtam el imámat
érted, mert megérdemled, hogy szánjalak!
Oly sok volt már a számlán,
Oly rengeteg hazug hétköznap, kilátástalan
semmittevés után végre fényesebbek a csillagok az égen!
Elvetettem a ma magvait
Hajtásuk égi élmény a fáradt szemnek
Megannyi választ szórnak rád
Mert volt ezer meg egy kérdés az évek során:
Előtted volt mind,
Nem láttad?
Vakon mentél előre
S közben elveszett a lényeg:
elvesztél te, s mindaz, mi összekötött a mával!
Már értem! És megtettem, amit kell!
Megástam sírodat az éj leple alatt
Elengedlek utadra, szabadon!
Szárnyalj! Fuss végre, érezd!
Képek, láthatatlan utakon,
Mik vezetnek,
Hidd, így lesz a legjobb!
A sírod egyben vánkosod legyen ma!
A ma oltárán áldozott lelked!
Elengedlek, utadra, most már szabadon:
Sasként hagyd lelked, csak szárnyaljon!
Author: Szatmári Andrea
Szatmári Andrea vagyok. Miskolcon születtem, iskoláimat is itt végeztem. Egyetemi éveim alatt kerültem igazán közel az íráshoz, melynek szeretete azóta is bennem él. Három antológiában jelenhettek meg verseim, amik örök emléket jelentenek. Úgy hiszem, egy közösség tagjának lenni mindig óriási feladat. Valahol talán mindig bennünk van az a bizonyos megfelelési kényszer. Az a lenni valaki kérdése, hogy nem csak egy porszem vagy a milliárdnyi homokszem között, hanem lényegesen előbbre való. Hogy itt lehetek, számomra ez nem jelent versenyt, de óriási megtiszteltetést mindenekelőtt. Mert soha nem lehettem egy olyan csoport, bár inkább lelkes közösség része, ahol mindenkinek ugyanaz fontos: igazából önmaga lenni, igazából azt mutatni, ami önmaga lehet, ami számára a legfontosabb. Számomra az írás egyszersmind önmegvalósítás, az Én felismerése, valamint óriási gyógyulási folyamathoz járul hozzá, mind a magam, mind a családom női tagjainak részéről. Nagy feladat ez, azt kell mondanom. Mindemellett óriási büszkeség, mert rengeteg pozitív visszajelzést kapok, és talán most, hosszú idő elteltével érezhetem, hogy az irány jó. Köszönöm az Irodalmi Rádió közösségének, hogy befogadott, hogy méltónak talált arra, hogy ennek a közösségnek a részese lehessek. Nagy becsben tartom ezt a lehetőséget, és egy kezdetnek is, mely hatalmas fordulópont az életemben. Remélem hogy sok feledhetetlen pillanat vár ránk!