Józsi is szülhet

Józsi, majdnem kiejtette a mosogatórongyot a kezéből, mikor meghallotta a rádióban, hogy ezután a férfiak is szülhetnek. A döntést úgy élte meg, mint újabb hatalmas lépés a férfiak egyenjogúsításának rögös útján.  Az emberiség legfőbb problémáinak megoldását életcéljuknak tekintő nagyszerű emberek ott, ahol lenyugszik a nap, mindig bátran szembe néztek a bolygónk létét meghatározó félelmetes kihívásokkal. Olyan súlyos ügyekben is megtalálták a megoldást – idézte fel Józsi – mint például milyen lehet az uborka görbülete és milyen nem. A milliárdnyi éhező ember sorsának alakulása felett sem siklottak el képmutatóan. A gyökereknél kezdték a megoldást. Kitalálták, hogy a levágásra nevelt disznó óljába játékokat kell dobni, nyilván a játékos sertés húsa az ízletesebb lesz, persze csak akkor, ha eljut oda, ahol éheznek.  – De hát minden problémát nem oldhatnak meg, ők is csak emberek – kelt Józsi e nagyszerű társaság védelmére, ha valakik bírálni merészelte a döntéshozó bölcsek, utóbbi időben egyre harciasabb határozatait.

– Mi az, hogy csak a nő szülhet és a férfi nem? – tette fel magának gyakran a kérdést korunk férfi eszménye. Ő eddig is az egyenlőség kemény harcosa volt. Át nem adta volna ülőhelyét a tömegközlekedési eszközökön nőnek vélt utastársainak. Elvégre, csak nem sérti meg azt a másik embert azzal, hogy gyengébb állóképességűnek tartja a férfiaknál. Az ajtónál is általában előrefurakodott. Olyan ódivatú illemszabályokkal, hogy nőt maga elé engedjen, soha nem foglalkozott. Igazi macsónak képzelte magát, aminek némileg ellentmondott kissé hájas alkata, pirosítótól rózsállóarca, és festett haja. Ő ezeket a női kiváltságnak tartott dolgokat már régen abszolválta.

A férfiak egyenlőségéért vívott ádáz, de igazságos küzdelmében otthon nem az egyenlő felek harcát vívta.

– Miért nem te mész le bevásárolni? Miért nem te mosol és teregeted ki a ruhákat?  – ezeket a kérdéseket nem merte feleségének feltenni, legfeljebb kicsit hangosabban csörömpölt az edényekkel mosogatás közben.

– Megmondjam-e Jucinak a nagyszerű hírt, vagy jobb, ha ő is a hírekből tudja meg?  – meditált miközben az ablakon kirázta az abroszt, majd gondosan visszasimította az asztalra. Az utóbbi lehetőség szimpatikusabbnak tűnt számára, és biztos, ami biztos még letörölgette vizes ruhával a hűtőszekrény ajtaját is, hogy hazatérő felesége semmiféle kifogást ne találhasson a lakás rendjében. A tollsöprűvel a bútort törölgette, mikor megszólalt a telefon.

– Józsi, előírták a női kvótát, kell nő a frakciónkba – mondta remegő hangon a frakcióvezető. – Tudsz valakit, ajánlani?

A megvilágosodás angyala szállt Józsira. – Átoperáltatom magamat nőnek! Bár a pogányt magával mélybe rántó Dugovics Titusz férfi volt, Józsi most egynek érezte magát vele. Meghozom az áldozatot!

A műtét után bemutatta Kovács Jozefina névre kiállított új személyi igazolványát a polgármesternek, aki virágcsokorral köszöntötte. Kicsit szorongott mikor a frakciója felállva vastapssal köszöntötte. Amikor azonban a forgatagban több frakciótársa is a fenekébe csípett elégedetten sóhajtott.

– Jól sikerült a műtét! Megbocsátóan nézett végig férfi frakciótársain. – A férfinépség az már csak ilyen – és gondosan a feneke alá simította a szoknyáját, mielőtt elfoglalta helyét az ülésteremben.

 

 

 

Kaszás István
Author: Kaszás István

Kaszás István székesfehérvári közgazdász és idegenvezető vagyok. Tagja vagyok a székesfehérvári Vörösmarty Társaságnak. A '90-es években Székesfehérvár közügyeivel, a hajdani koronázó templom maradékának megóvásával kapcsolatban jelentek meg cikkeim. Az utóbbi hét években novelláim a VÁR folyóiratban, Búvópatakban, Partiumban, az Előretolt Helyőrségben, Agriában, Litera-Túrában jelentek meg. Az elmúlt években a Petőfi Irodalmi Ügynökség díjazta kettő, pályázatra beadott novellámat. 2021-ben jelent meg a Hungarovox Kiadó gondozásában a Kinőtt ifjúkor című novelláskötetem, 2022-ben a Püskinél pedig a Magyar hadifogolysors Oroszországban - egy kántortanító naplója alapján. Év végén a Hungarovox Kiadónál megjelent a Letöltendő szabadságra ítélve című kötetem. Nős vagyok, két gyermekünk és három unokánk van. Nagy öröm számomra, hogy az Irodalmi Rádió 2022. évi születésnapi prózakötete, egyik novellámnak, a Lakótelepi Hófehérnek a címét viseli.

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Suhanó szárnyak

Suhanó szárnyak égi magasban, köröznek lassan komótosan. Vissza-vissza térnek adott pontra, kis távolságról hamarosan.   A rendszerek mozgását figyelik, egyensúlyt nézik tüzetesen. Nehogy felbomoljon véletlenül,

Teljes bejegyzés »

Nem felejtem el a tegnapot

Nem felejtem el a tegnapot, remélem ezt te is tudod. Érdekel miért csináltam? Érdekel mi az, ami idáig juttatott?   Kimondtam volna végleg, Hogy köztünk

Teljes bejegyzés »

Szeress, amíg lehet!

Szeress, amíg lehet! Szeress, amíg lehet! Ne mondd: „Hogy holnap!” Ha most is megtörténhet. Megeshet, arra ébredünk, hogy a hajnal már nélkülem talál. Amit ma

Teljes bejegyzés »

Rózsa Iván: Azt szeretném

Rózsa Iván: Azt szeretném Azt szeretném, hogy palesztin és zsidó egymással összebéküljön! Egykori ellenség egy asztalhoz üljön! Síita és szunnita ne utálja egymást! Pakisztáni és

Teljes bejegyzés »

Rózsa Iván: Cabo verde

Rózsa Iván: Cabo verde A zöld-fokiak fokozták a szintet; Nekik egyáltalán nem volt mindegy; Hispán sztárok elképzelés nélkül rúgták a bőrt: És egy legenda megint

Teljes bejegyzés »