Egy 2017-es út alkalmával a francia Alpokban az 1800 méter magasan fekvő La Salette-ben, az ismert Mária kegyhelyen, Évike minden útitársa Szent Filomena szobrot vett magának. Neki már nem jutott.
– Ki ez a Szent Filomena?
– Nem ismered? Csodáiról híres.
A következő évben ő is vett magának Medugorjében. Onnan hazatérve egy Szent Filomena tiszteletére bemutatott szentmise után a buszmegállóban megismerkedett Margóval és Klárival. Ők is rajongva beszéltek kis szentünkről.
– Annyira szeretnénk Mugnanoba elmenni! Valahol Nápoly mellett van. Megszerveznéd?
– De az nagyon messze van.
– Nem baj, kibírjuk a hosszú utat.
– Ha el akartok menni, imádkozzatok ezért! Akkor biztosan kedvet kell kapok hozzá!
Hősünk elkezdett történeteket olvasni Szent Filomenáról, nézegette, milyen útvonalon lehetne megközelíteni Mugnano del Cardinale-t. 2019-ben már februárban elkezdte tervezni az útvonalat, a szállásokat. Ha már olyan messzire, 1500 km-re utazunk, gondolta Évike, nézzünk meg más közbe eső látnivalókat is! Hűha! Ez bizony 3400 km lesz oda-vissza és kell hozzá legalább nyolc nap. De 2014 óta a kis kilenc fős utazó zarándok csoportnak volt egy kiváló sofőre, akinek a kedvenc időtöltése az autóvezetés volt. A legjobban azt szerette, ha jó kanyargós úton mentek. Nem volt könnyű nem drága, de a látnivalókhoz közeli szállásokat választani. De kedves szentjeik, akik már vártak rájuk, a szervezésben is segítettek. Eszébe juttattak sok hasznos tudnivalót. Kik voltak ők? Kik vonzották őket egyik helyről a másikra? Paduai Szent Antal, aki segít mindent megtalálni és nagyon kiváló segítő; Szent Rita, aki látszólag lehetetlen ügyekben hatalmas közbenjáró, Assisi Szent Ferenc és Klára egyszerűségükkel, szegénységükkel; a Bibliás Szűzanya, a Kinyilatkoztatás Szüze a Róma melletti Tre Fontane forrástól, és természetesen Szent Filomena. Szent Pio atya, Szent Mihály arkangyal, és a Loretói Szűzanya is besegített.
Az első napjuk nagyon hosszúra nyúlt: eltelt az utazással míg végre Paduaba értek. Még aznap este tettek egy rövid felderítő sétát. Ugyanis a Szent Antal bazilikától öt percre szálltak meg. Másnap a délelőttöt Padovában töltötték: megcsodálták a Szent Antal bazilikát, imádkoztak a sírjánál, megnézték a szent csodatevő erejét bizonyító ereklyéket, elsétáltak az egyik legszebb nevezetesség, a Prato della Valle gyönyörű szobrai mellett, majd megnézték Szent Leopold Mandic atya épen maradt testét a róla elnevezett bazilikában.
Délután pedig irány Assisi! Még szállásuk felkeresése előtt sétáltak a Fellegvár hangulatos középkori utcácskáin, imádkoztak Szent Klára sírjánál és a híres San Damiano-i feszületnél, mely beszélt Ferenchez: „Ferenc, nem látod, hogy az egyházam összedűlő félben van? Menj és hozd helyre!” Ferenc egyre jobban megértve Ura kérését valóban megújította nemcsak a roskadozó templomot, hanem az egyházat is. E szép nap végén nagy izgalommal várták, milyen szállásra találnak. Óriási szerencséjük volt, mert habár agrokulturális szállásnak nevezte magát, de nagyon kényelmes helynek bizonyult, és alig 15 perc sétára volt onnan a Szent Ferenc bazilika. Éjjel Évike arra ébredt, hogy kétszer is nevén szólította egy belső hang. De ahelyett, hogy azt mondta volna: itt vagyok Uram, a fáradtságtól tovább aludt. Később olyan jó volt visszagondolni rá! Valaki ott várt rá és nevén szólította. Következő reggel rögtön szentmisével kezdték a napot a bazilikában. Utána megtekintették Giotto híres freskósorozatát a rendalapító Szent Ferenc életéről. Nagyon megilletődtek a sírjánál. Innen az Angyalos Boldogasszony Bazilikához siettek, amely Assisi-n kívül található. Nagy hatással volt rájuk mikor látták, hogy a Szent Ferenc szobor kezében egy igazi gerlepár fészkel. Szent Ferenc beszélt az állatokkal, tudott rájuk hatni. A legenda szerint egyszer rábeszélt egy farkast, hogy ne bántsa többé a környező falu lakóit.
Ezután Cascia-ba, Szent Rita városába autózott a csapat. Hirtelen egy csúcsos hegyecske emelkedett ki a földből, tetején a bazilikával. Képzeljétek: mozgólépcsőkön lehetett feljutni! És ott feküdt Szent Rita épen maradt teste! Rita imájával megszelídítette durva, bandákban halálos bűnöket elkövető férjét, aki később meg is tért. Bandatársai ezt nem bírták elviselni és ők maguk végeztek vele. Fiai a kor szokása szerint bosszút akartak állni apjuk halála miatt. Rita rengeteget imádkozott fiai üdvösségéért. Végül az akkori pestis járvány vitte el mindkettőt. Férje, fiai halála után Rita kolostorban szeretett volna élni. Isten meghallgatta kérését: egyik nap egy patak partján aludt el és reggel egy kolostor udvarán ébredt. A rendfőnöknő azzal bízta meg, hogy öntözzön egy kiszáradt szőlőtőkét. Szinte hihetetlen: a szőlőtőke életre kelt, leveleket eresztett, majd később gyümölcsöt termett. Az itt készült fénykép lett Évike kedvence. Bizony neki is voltak lehetetlen ügyei a családjában. Többször kérte Szent Rita közbenjárását.
Már lemenőben volt a nap, amikor Tre Fontane Mária-jelenési helyhez igyekeztek, mely Róma külvárosában egy forgalmas széles út mentén található. A GPS mindig rossz útra akarta őket vezényelni, de kitartottak úticéljuk mellett, míg végül 19:40-re, 20 perccel a zárás előtt megérkeztek. A Mária szobor mellett varázslatos zene idézte fel, hogy itt egy adventista prédikátor gyermekeinek jelent meg a Szűzanya egy barlangban. A gyermekek a földre szegeződtek egy felső erő által. Csak annyit tudtak mondani: gyönyörű hölgy! Apjuk Bruno el akarta mozdítani a gyermekeit helyükről, de nem sikerült. Egy idő után kétségbeesésében Istenhez fordult segítségét kérve. Ekkor elmondása szerint úgy érezte, egy fátyol esik le szeméről és megpillantott nagy fényességben egy hölgyet. A gyerekek az iskolában tanulták az Üdvözlégy Máriát, ezt imádkozták. Később Bruno Szűz Mária szószólója lett, visszatért katolikus hitéhez. A hölgy zöld ruhában volt és Bibliát tartott a kezében. Olyan jó volt itt lenni! Hála nektek angyalok, hogy idehoztatok bennünket! Ide turistákat nem visznek, Évike ezért akarta elhozni a csoportot. Átmentek a széles út másik oldalára is, mert ott áldott forrásból lehetett volna vizet meríteni, de későre járt, nem tudtak bejutni.
Még aznap este hosszas keresgélés után megtalálták a szállásukat Rómában. Nagyon közel volt a Santa Maria Maggiore (Havas Boldogasszony) székesegyházhoz, ahol Ferenc pápa szokott imádkozni utazásai előtt. Oda jártak szentmisére. Itt látták a Salus Populi Romani (a római nép szabadulása) Mária kegyképet. Ez a bazilika azon a helyen épült, ahol a legenda szerint hó esett a nyár derekán. A Madonna kérésére építtette a templomot Liberiusz pápa. Itt erőt merítve gyalogosan megtekintették Róma központjának nevezetességeit: a Szent Péter bazilika sok-sok szépségét, melyek közül Évike számára kiemelkedett Michelangelo Pietája. Egyszer, még megtérésének kezdetén álmában látta. Mint egy filmet forgatták előtte ezt a gyönyörű szobrot. Felejthetetlen élmény volt a Piazza Navona a híres Neptun szökőkúttal, a Trevi kút, (Itt már egyszer volt régebben, és másokat utánozva pénzt dobott a vizébe, hogy visszatérjen). Elsétáltak a Colosseum mellett, felmentek a Szent lépcsőn, melyet Pilátus palotájából hozattak Rómába. A hagyomány szerint ezen a lépcsőn vezették Jézust a helytartó elé. A közeli Lateráni székesegyház látnivalói is lenyűgözték a kis csoportot.
Vasárnap korán reggel indultak Mugnano del Cardinale-ba, hiszen augusztus tizedike volt, Szt Filomena ünnepe. Neve fényt jelent, Ezen a napon érkezett kis szentünk ereklyéje Mugnanoba és ott nagy csodákat tett: több hónapos szárazság után eleredt az eső, két béna elkezdett járni, egy süket kislány újra hallott, és még sorolhatnám. Szent Filomena miatt szerveződött ez a csodálatos zarándokút. Szent Filomena 13 éves szépséges görög királylány volt, aki Jézusért élt. Szüleinek akkor született meg várva várt gyermekük, miután keresztény hitre tértek. Egy Rómába való látogatás idején Filomena megtetszett a római császárnak és feleségül kérte. Mivel Filomena visszautasította a császárt, az hosszadalmas kínzásoknak vetette alá végül lefejeztette 304-ben. Mugnano kis városka, temploma tele volt emberekkel mire odaértek, hogy a 12 órai szentmisén részt vegyenek. Több országból is érkeztek zarándokok e jeles napra. Megcsodálták Filomena fekvő helyzetű szobrát is és imádkoztak további közbenjárásáért. A délutáni körmeneten is részt vettek. Jól megtermett és fess olasz legények hordozták körbe egy talpazaton Szent Filomena ember nagyságú szobrát az egész városon. Az idősebb hívők, akik vezették a körmenetet egy idő után új fiatalembereket állítottak be, hiszen a fiúk alaposan leizzadtak a 36 fokos forróságban. Sokan követték Filomenát egy sok tagú fúvós zenekarral együtt. Igazi népünnepély volt. Ahogy vándorolt a szobor utcáról utcára, bizonyos házaknál megállt, lélekben megáldotta a ház lakóit, akik nagyon vendégszeretők voltak. Kis asztalokról finom süteményekkel és üdítőitalokkal kínálták a körmenet résztvevőit. Még a hátizsákokba is tettek a sütiből. Gondolhatjátok: ez volt a legvidámabb, legemlékezetesebb napjuk! Csak két óra hosszat mentek velük, de a többiek az egész várost bejárták. Nekik sietni kellett a következő szállást elfoglalni.
Olaszország már ilyen! Egyik szent hely követi a másikat. Rá is talál, aki emiatt jön Olaszországba. Több ember nagy vágya eljutni San Giovanni Rotondoba, Szent Pio atya városába. A bazilikához közeli szállásra sikerült találni. De éppen olyan magaslatra épült a hotel, hogy megakadt az autójuk felfelé menet. Kicsit megijedtek és inkább egy távolabbi alacsonyan fekvő parkolóban hagyták a mikrobuszt, ők pedig felcipekedtek a csomagokkal. Még aznap elvégezték a keresztutat, amely szintén egy dombra vitt fel. Este elmentek a bazilika közös rózsafüzér imájára. Mint mindig, most is a lengyelek voltak a legtöbben. Annyira szép volt ez a bazilika csillogó mozaikjaival, a Szent Ferenc életéből vett képekkel! De hatalmas mérete miatt nagyon kellett figyelni, hogy ne veszítsék el egymást a nagy tömegben és a kacskaringós folyosókon. Pio atya épen maradt teste előtt nagy tisztelettel vonultak el. Legféltettebb, eddig még ki nem mondott kéréseiket is rábízták. Évike most volt itt másodszor, de még harmadszor is szívesen eljönne. Hallgasd meg kérését , Uram!
Reggel tovább utaztak Monte Sant’Angeloba, ahol egy barlangban 493-ban Szent Mihály arkangyal megjelent egy pásztornak. Az akkori püspöknek is megjelent és így szólt: „Ez a barlang az én szent helyem, én magam választottam; én őrzöm és vigyázok rá… Ott, ahogy szétnyílik a szikla, bocsánatot nyernek az emberek bűnei… Amit ott kértek imádságban, megkapjátok.” Később még Siponto városnak is győzelmet hozott ellenségei fölött Szent Mihály arkangyal segítsége egy csatában. A közeli tenger kékje, a vakítóan fehér falak és a titokzatos barlang teljesen elvarázsolták zarándokainkat. Assisi Szent Ferenc annyira szentnek tartotta a Gargano-hegyi barlangot, hogy önmagát nem érezte elég méltónak hozzá, hogy beléphessen. Az Itália déli részén található barlangot sokan tartották az ország legszentebb pontjának, és számos szentet vonzott magához: imádkozott benne Svéd Szent Brigitta, Szent Bernát, Pio atya és legalább hét pápa. Évike szíve azt súgta: ez Olaszország egyik legszebb látványossága. De Assisi-ről is ezt gondolta és mindegyik eddig látott olasz helyről.
Félúton újabb csoda várt rájuk Loretoban: Szűz Mária Szent háza, A legenda szerint angyalok repítették Mária házát Názáretből Loretoba. Tudósok mérései alapján a názáreti térség tökéletesen azonos a Loretói Szent Ház alaprajzával. A loretói kegyhely látogatója bizonyos lehet abban, hogy itt egy hiteles ereklyével találkozik. A Szent Ház kövei, melyet nyilvánvalóan méretazonosan építettek fel újra, valóban Názáretből származnak. A kövek alapanyaga is azonos.
Este későn érkeztek szállásukra Trevisoba. Lélekben elbúcsúztak a kedves szent helyektől, az elragadó, napfényes olasz tájtól és másnap hazafelé suhant autójuk. Olaszország! Visszajövünk még!
Egész úton sokat énekeltek, mert “Mindenik embernek a lelkében dal van, és a saját lelkét hallja minden dalban. És akinek szép a lelkében az ének, az hallja a mások énekét is szépnek.” Mennyire igazak Babits Mihály szavai!
(Ezt a történetet a Blogszerzők antológiája az Ünnepi Könyvhétre pályázatra írtam)
Author: Gardynik Katalin
Gardynik Katalin vagyok, az Irodalmi Rádió szerzője. Hatvanban lakom. Hét évig éltem Lengyelországban is. Mielőtt nyugdíjas lettem, angolt és magyart tanítottam egy hatvani általános iskolában. Gyermekkoromban kedvenc időtöltésem az olvasás volt. Emlékszem, három hét alatt hat könyvet is kölcsönöztem a könyvtárból, hogy elolvassam. Régebben nem gondoltam arra, hogy írással foglalkozzam. Mindig nagyon szerettem utazni, mert utazás közben sok érdekes emberrel találkoztam, gyönyörű helyeken jártam és feltöltődött a lelkem. Anyukám többször mondta: egyszer könyvet kellene írnod az élményeidből. Mikor rátaláltam a pályázási lehetőségre, felcsillant a szemem. Végre van motivációm, hogy rendszerezzem történeteimet! Remélem, más is szívesen olvassa.
