csak az hal meg
ki sosem élt és sosem félt
ki nem rajzolt az égre
csillagot
ki sosem tudta könnyedén
meglátni a holnapot
ki igaz utat – nagy célt
sosem vélt
ki égiekhez imát írva
sosem félt
ki nem rajzolt a felhők fölé
szent nevet
és nem hitte oly makacsul
hogy az isten ránevet
csak az hal meg
ki babonák közt sosem élt
ki nem képzelt a gyertyalángba
csodafényt
ki sosem hitte az élete
csoda volt
ki kihunyt mikor sorsára
rátapadt egy kevély folt
csak az hal meg
ki nem úszott a mámorban
kit elkerült a boldogság
e szép korban
ki nem ölelt át sohasem
egy csodalényt
nem hitte, ha elveszíti
nem lát fényt
csak az hal meg
kit nem láttak a csillagok
ki felhők mélyén szomorún
csak andalog
kit nem ölelt át éjszaka
a telihold
(saját világában forog)
Author: Tarrósi Éva
Irodalomimádó vagyok. Gyerekkoromtól a könyvek világában élek. Mostanra tartozékom lett az alkotás: felold, feloldoz, felszabadít és magával ránt, árnyalatoktól függetlenül. Szeretem az egyszerű jelentéstartalmakat, kevesebb színnel, több dinamikával. Írásaim spontán ötletekből születnek, megélt érzelmek mintázatából gyúrok verseket és történeteket, hogy örökkévalóvá lehessen egy-egy pillanat. Különös érzés, ha a szövegek közben átitatódnak valahogy az ideák világának tintapárnáján valami jól ismert, megnyugtató szellemiségben.