Élet az óperenciás tengeren
Hánykolódó hajón élek az óperenciás tengeren
Hajómat számtalan gyilkos cápa követi ,azt lesem
Türelemmel várják, hogy egy heves hullám hátára veszi
S mérgében végül egy csapásra utasait a tengerbe veti
Örömben,bánatban úgy kapaszkodom az élerbe
Lelkemet az Isten-hitbe ,testemet az árbócba megvetve
Hogy pótolni tudjam mindazt, mit a zajban feledtem
Ha végleg távozom, ne hagyjak űrt mögöttem
Be jó lenne, ha delfinek csokra kísérne utunkon
Virágos, tarajos hullámok muzsikálnának a habokon
Nap sugaraiban fürödhetnének elrejtett gondolataink
Már ne csak emlékeinkben élnének béke-vágyaink
Ma még sajnos megvalósíthatatlan a vágyott idilli kép
A cápák hada felkorbácsol mindent ami emberi, ami szép
Feledésre kárhoztatja a múlt dicső tetteit, történéseit
Ránk zúdítja jelenünk megátalkodott Isten -kísértéseit
Hajónk hánykolódik a vizen, a kormányos nem pihen
Így végül majd sikerül átkelni az óperenciás tengeren
Ne felejtsd el, hogy az úton is éltél egy mese szigeten
E sziget neve Magyarország, hol a lélek megpihen
Innen már úszva is megteheted a hátralévő utad
Csak tarts ki, tarts ki, jó ütemben vedd a tempódat
S lelkedben megtisztulva érd el majd célodat
Akkor az égi kapuban az ég Ura majd befogad .
Author: Hutás Mihály
Dr. Hutás Mihály az Irodalmi Rádió szerzője. Verset gimnazista korom óta írogatok. Édesanyám, aki jelenleg 101 éves, 100 éves születésnapjára írtam életrajzi kisregényt, de más prózai művekkel is kacérkodtam. Évekkel ezelőtt egy novellámmal pályázatot nyertem. Aktív orvosi munkám: jelenleg reumatológusként három munkahelyen, nagy családom adta feladatok ellátása, nomeg a klasszikus zene (sajnos már nem művelése) hanem hallgatása, a polyphonia tanulmányozása (pl.Bach fugák) időm nagy részét lekötötték. Talán egy kis lökést kapok szerény sikereimért. Művészportré a szerzővel: