Óriási ricsajra lettem figyelmes. Újonnan szinte kivétel nélkül minden reggelem így indul. Csörög a vezetékes telefon, szintúgy a mobil mellettem, a többi elektronikus eszköz szintén csipog: újabb olvasatlan e-mailek, SMS-ek, üzenetek érkeztek. És azt még nem is említem, hogy gyakran a postás is a korai órákban szokott itt csengetni, ő pedig egy újabb kupac levéllel ajándékoz meg engem. Hiába is! Én választottam ezt az életet; én akartam cégvezető lenni! Ez sajnos ezzel jár, főleg, ha egy ilyen nagy cégről beszélünk… Minden egyes nap így kezdődött, szóval nem is lepődtem meg igazán. Ám valahogy belül éreztem igazán, hogy ez a nap bizony más lesz! Ma nem mehet az, amit évek óta el kell tűrnöm! Ma megnyugodok kissé, és egyetlen egy darab hívást nem veszek fel, és semmi esetre sem válaszolok egy üzenetemre sem. Elkezdtem tehát megvalósítani elhatározásom: azonnal kirántottam a falból a vonalas telefon vezetékét, s az egy szempillantásnyi idő alatt abbamaradt csörögni.
Ezzel tehát garantáltam magamnak, hogy jól induljon a mai nap. Eleve később keltem, mint szoktam, pedig általában már hajnalok hajnalán fel szoktam ébredni, ma azonban ez sem így volt. Nem szóltam senkinek sem reggelről, nemes egyszerűséggel nem mentem be a munkahelyemre. Ennyi év után úgy gondoltam, ez belefér. A napot rögvest egy számomra szokatlan élménnyel indítottam: Főztem magamnak egy jó erős feketekávét, leültem egy pokróccal és néhány párnával egy kényelmes fotelba, és olvasni kezdtem egy izgalmas könyvet! Igazi öröm volt ez nekem, ha tegnap mondtam volna ezt magamnak, hogy még ilyenre is fog időm jutni, akkor szinte biztosan nevetni kezdtem volna! Tehát egy ültő helyemben elolvastam egy egész regényt. Utána ebédet is tudtam főzni, s egy órácskára lementem sétálni. Miután ezekkel is végeztem, újra nekiültem egy könyvnek. Ez már rövidebb volt: hamarabb végeztem vele. Majd következett egy újabb… Így végeredményben megszerettem az olvasást.
Ezek után több hét is eltelt, de az olvasás töretlen népszerűségnek örvendett nálam. Addig fajult a könyvek szeretete, hogy magam is elkezdtem történeteket írni. Később már pályázatra is küldtem hasonló alkotásokat. Az emberek pedig szerették. Szerették, mert közérthetőek voltak, és könnyen kiragadták az embert a hétköznapokon. Hamarosan több saját kötet kiadása is megtörtént, míg el nem jutottam oda, hogy felmondtam a munkahelyemen, és végleg ezzel kezdtem el főállásban foglalkozni…
Így találtam rá tehát a saját lelki békémre: az írásra, és az olvasásra. Érdemes volt tehát otthon maradnom azon a szép, csütörtöki napon!
Author: Turóczi Levente
A nevem Turóczi Levente. 2007-ben születtem, Diósjenőn élek, jelenleg pedig a Váci Madách Imre Gimnázium magyar-történelem tagozatán tanulok. Sok hobbim van, például a numizmatika, de ami számomra mind közül kiemelkedő, az maga az írás. Ez már kicsi korom óta érdekelt, és ez az érdeklődés nem hagyott alább, csak fokozódott. Már több kiadónál jelent meg írásom, innen pedig remélhetőleg nincs megállás!
