Helyetted kis virág

Helyetted kis virág

Helyetted kis virág szárnyat kaphatok?
Elrepülni idegen csillagok közé
S ott megvetni ágyamat
Hogy nyugodtan meglelhessem álmomat.

Nem fogom érezni hiányát a búzamezőknek
Tavaknak, folyóknak, üde legelőknek
Hóval borított büszkén feltörő hegyeknek
Emberi élteket kioltó fegyvereknek

Csak a csendbe kapaszkodom
Mit időnként megtör az Úr igéje
Nem gyötör már földi borzalom
Éltető dalom, legyenak éltem szép emléke

Helyettem kis virág öleld át szeretteim
S csókkal köszönsd Őket és forró öleléssel
S ha kell, adjál talpuk alá csoda szőnyeget
Az atom háborútól őket csupán csak ez mentheti meg

Akkor vidd Őket egy másik bolygóra
Hol a szeretetlenség illatos virággá változik
S betölti az egész őket körül vevő új világot
Melynek illata varázsol majd nyugalmas álmot

Vagy helyettem kis virág
Nyújts számukra menedéket
Hogy az Isten szeretető melegében
Élhessék le földi életüket

Helyetted kis virág
A csillagok félévnyi távolából
Ne halljak többé annyi káromló szót
He halljak puskaropogást, gyilkos sikoltást

Helyettem kis virág nyisd meg a szívek kapuját
Szálljon az égből az Úr szava a szivárványon át
S zengjék az angyalok
A Béke örök himnuszát

Hutás Mihály
Author: Hutás Mihály

Dr. Hutás Mihály az Irodalmi Rádió szerzője. Verset gimnazista korom óta írogatok. Édesanyám, aki jelenleg 101 éves, 100 éves születésnapjára írtam életrajzi kisregényt, de más prózai művekkel is kacérkodtam. Évekkel ezelőtt egy novellámmal pályázatot nyertem. Aktív orvosi munkám: jelenleg reumatológusként három munkahelyen, nagy családom adta feladatok ellátása, nomeg a klasszikus zene (sajnos már nem művelése) hanem hallgatása, a polyphonia tanulmányozása (pl.Bach fugák) időm nagy részét lekötötték. Talán egy kis lökést kapok szerény sikereimért.   Művészportré a szerzővel:

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Örök

Tűz rám a koradéli nap, fényébe merülök. Perzsel, szinte éget, mégis, jó, ahogy itt ülök.   Nem mozdulnak a levelek. Lelkedbe révedek.   Megáll az

Teljes bejegyzés »

Ott voltam

Ott voltam a zöld leveleken, zizzenő fűben, havas hegyen, hullámfodrokon, tengereken, sziklaszirtek letöredezett sötétlő repedéseiben, őzek szelíd barna szemében, hajfürtön játszadozó szélben, éjszaka hömpölygő medrében,

Teljes bejegyzés »

Nem zuhanok

Vonjatok fénybe, reményt égő hajnalok, magamban lelkemig ható tőrt forgatok. Elborít a folyam, a sodró tengerár, s nem tudhatom, hogy rám a túlparton mi vár.

Teljes bejegyzés »

Nekem te

Te vagy nekem a mező, és te vagy a rét. Tenger kékje vagy nekem, mit ölel az ég. Hegycsúcs vagy, amit kezem Soha el nem

Teljes bejegyzés »

Múlik

Hogy múlik az idő, csupa töredék, sejtekből, sodródva kopik el a lét.   Lüktető lomb alatt öreg fák csendje, cérnaszál hangok bujkálnak el benne.  

Teljes bejegyzés »

Lépteid nyomán

Lépteid nyomán szárnyad lebben, messze repültél némán, csendben.   Felleg a társam, hallgat a szó, feledés tükre hajnali tó. Author: Szelidi Gemma Gyerekkorom óta fontos

Teljes bejegyzés »