Kávé

Melódia kávé, Mecséri Ildikó olajfestménye.

Zöld babból pörkölt sötétbarna szemek,
szemcsékké dörzsölt illat-aroma legek.
Orromban pazar tűzijáték lobban,
lefőzve sűrű krémje pohárba csurran.
Épp úgy mint az ember nagy nyomás alatt,
éretté nemesül a sok kávézamat.
Szumátra, Mexikó, India, Jáva,
aromás utazás, líraivá válva.
Barna habéke a művészi alap,
csak egy mozdulat és kész egy tollas kalap.
Tejhabból kibújó csodák lebegnek,
rózsaszál vagy vidám arca egy gyermeknek.
Hangulat, mozdulat szüli a formát,
amit tej és kávé forgó tánca hat át.
Átnyújtom, és az összegyűrt lelkedet
kisimítja, mint homlokot gyermekkezek.

 

(Kép: Melódia kávé, Mecséri Ildikó olajfestménye)

Verses video:

Mecséri Ildikó
Author: Mecséri Ildikó

Hogy ki vagyok én? Társad az úton. Átszűrtem életem színes kavicsait, és benne ami igazgyöngyöt találtam neked adom, beleszőve versek ritmusába, amik csak veled szőhetők tovább, ha megérintenek. Honlapom: https://www.mecseriart.com  

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Rózsa Iván: Vége a világnak?

Rózsa Iván: Vége a világnak? Elhagyott szerelmed, úgy érzed: vége a világnak… Átérzed a bánatát a földre hajított virágnak. Nem kellesz senkinek, immár feleslegessé váltál:

Teljes bejegyzés »