Pünkösdi rózsa
szára hajolva,
görbe a háta,
lába már sánta.
Életre hívták,
szülője nincs már.
Sima volt arca,
gond ránccal varrta.
Sápadt az orca,
rengeteg harca
erejét issza,
mint vegye vissza…
Szívében minta,
szeretet szirma,
örül a jónak,
hátha lesz holnap.
Hajnali harmat,
friss reményt hallat,
lágy szellő szárnyán
libben új ábránd.
„Pünkösdi Rózsa”
anyja így mondta,
lelkének zárja
életre tárva.
Pünkösdnek lánya,
a neve Márta,
ír néhány verset,
álmokat kerget.
2024. május
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
*A vers címe Pünkösdi Rózsa, mint személynév (vezetéknév+keresztnév) szerepel, és ugyanígy az utolsó előtti versszakban. A vers első sorában a Pünkösdi rózsa a virágra utal (kertészeti lapokban, oldalakon legtöbbször így, tehát két szóban írva szerepel a virág neve, ezért alkalmazom én is ezt az írásmódot).
Author: Halászné Magyar Márta
Bemutatkozás helyett Csak egy lélek vagyok egy testben, mindig a szépet és a jót kerestem, nehézségekkel teli utamon sokszor elestem, szeretetet adni sohasem feledtem.
