Kint a kertben vagyok,
Ott, hol a nap ragyog.
Igaz, hogy az árnyékban lapulok,
De így legalább napszúrást nem kapok.
Kijöttem a levegőre,
Hoztam magammal a könyvem,
Mi épp most van soron
A sok közül, mit el kell kezdjek.
Legalábbis szeretném,
Ha helyük csak azután lenne a szekrény,
Miután szavaik megtöltötték elmém,
Addig, míg belefér az utolsó regény.
Míg belefér az utolsó regény,
De már nem fér bele több.
Az életem végének küszöbén,
Hol a halál hamarosan rámköszön.
Mikor már vagyok olyan vén,
Hogy nem fér a fejbe több, elég.
Vajon, hogy szól a költemény,
Mit majd a temetésemen zeng a nép?
Egyáltalán lesz-e olyan,
Mi annyi elmében megfogan,
Hogy halálomkor elszavalják?
Vagy majd az egyiket csak kiválasszák?
2024. 05. 20. – B. R. M.
Author: Busa Regina Mária
Már egészen fiatalon elkezdtem megismerkedni a történetmesélés, a gyerekversek és mondókák világával. Még óvodásként találtam ki saját kis történeteimet. Általános iskolás éveim alatt még inkább megszerettem az anyanyelvemet, és rengeteget meséltem édesanyámnak és a nagyszüleimnek a saját kis világaimból. Később, középiskolás koromban, a zenés-dráma tagozaton verseket és dalszövegeket is írtam, és a szenvedélyem a történetmesélés iránt is megmaradt. Egy baleset és egy szerelmi csalódás hatására újra visszatértem az íráshoz, és azóta is folytatom, téglánként építgetve szerzői pályafutásom.