Rájöttem,
Hogy a lelkem nem több,
Mint egy rózsaszín buborék,
Mi már attól egyre nő és elalél,
Ha csak egy kicsit is rád gondolok
S rájövök,
Hogy most sem vagy itt velem.
Hiányzol,
Pedig itt vagy a másik szobában.
Elmémben a statikus zajokat
Rég felváltja az andalító muzsika,
Mit viharos szívverésem okoz,
Amiért rettegek,
Hogy mi van, ha te is másra gondolsz.
Rettegek,
Hogy te is olyan vagy, mint a többi,
Ki, ha megun, szívem a kukába kiönti
S az, hogy belőlem kifolyt a rózsaszín,
Hogy kipukkant az a buborék,
Az őt mit sem érdekli,
Hisz ez a lány ‘csak egy nyomorék’.
Rájöttem,
Hogy a lelkem nem több,
Mint egy rózsaszín buborék,
Mi már attól egyre nő és elalél,
Ha csak egy kicsit is rád gondolok
S rájövök,
Hogy most is itt vagy velem…
2024. 05. 23. – B. R. M.
Author: Busa Regina Mária
Busa Regina Mária vagyok, költő, rímfaragó. Egy majdnem végzetes tragédiába torkollott baleset túlélője, akit gyökeresen átértékelt az élet. Azóta a világ dolgai mélyebben megérintenek, úgy mint az élet, a halál vagy a szerelem. Sokféle érzés kavarog bennem, amit szabadon próbálok kifejezni verseimben.