Rájöttem,
Hogy a lelkem nem több,
Mint egy rózsaszín buborék,
Mi már attól egyre nő és elalél,
Ha csak egy kicsit is rád gondolok
S rájövök,
Hogy most sem vagy itt velem.
Hiányzol,
Pedig itt vagy a másik szobában.
Elmémben a statikus zajokat
Rég felváltja az andalító muzsika,
Mit viharos szívverésem okoz,
Amiért rettegek,
Hogy mi van, ha te is másra gondolsz.
Rettegek,
Hogy te is olyan vagy, mint a többi,
Ki, ha megun, szívem a kukába kiönti
S az, hogy belőlem kifolyt a rózsaszín,
Hogy kipukkant az a buborék,
Az őt mit sem érdekli,
Hisz ez a lány ‘csak egy nyomorék’.
Rájöttem,
Hogy a lelkem nem több,
Mint egy rózsaszín buborék,
Mi már attól egyre nő és elalél,
Ha csak egy kicsit is rád gondolok
S rájövök,
Hogy most is itt vagy velem…
2024. 05. 23. – B. R. M.
Author: Busa Regina Mária
Már egészen fiatalon elkezdtem megismerkedni a történetmesélés, a gyerekversek és mondókák világával. Még óvodásként találtam ki saját kis történeteimet. Általános iskolás éveim alatt még inkább megszerettem az anyanyelvemet, és rengeteget meséltem édesanyámnak és a nagyszüleimnek a saját kis világaimból. Később, középiskolás koromban, a zenés-dráma tagozaton verseket és dalszövegeket is írtam, és a szenvedélyem a történetmesélés iránt is megmaradt. Egy baleset és egy szerelmi csalódás hatására újra visszatértem az íráshoz, és azóta is folytatom, téglánként építgetve szerzői pályafutásom.