EGYSZER UTOLÉR .
Lassú ,nagyon lassú a halál ,
a vérvörös sikolyt
nem látja senki , a szádon jön ki
mint a magma .
olyan minta naplemente
szomorú izzó remény
tiszta és nagyon lassan
de eltűnik a szemed elől
és máris másként látod
a reggelt .
Már nem dübörög a mellkasod ,
az izzadság cseppeket letörölted rég
és jöhetnek a tanmesék .
Nekem már boldogság ha ülhetek
a hideg széken ,a terasz lett
a menedékem .
Arcomon fagyos árnyak cikáznak ,
de mégis elviselem , még érzem
hogy vagyok .
2023.11.27.
Author: Szécsi Károly
Az alkotás valami pluszt ad ebben a rohanó világunkban, felszabadítóan és nyugtatóan hat a lelkemre. A belső világomat mutatom meg így. Az érzelmeimet előhívom, láthatóvá teszem. Akik értik a sorok között a mélységet is látják, érzékelik. Alázattal várom mindig, hogy legyen időm az írásra, és nagy nyugalmat érzek általa. Mindenkinek jó tollforgatást! Írni jó!