KUTATOK
Soha nem a szíved fáj
Oly nagyon.
Az elméd az mely felkavar.
Mindig előre tör a zűrzavar.
Eltereled,betemeted más
Gondolatokkal dédelgeted.
Aktívan létezel
S ez teljesen felperzsel.
Titkos helyen az álarcaidat
Rakosgatod,nap mint nap.
Melyik való mára
Melyik az éjszakába.
A tükörben már nem
Ismered fel magad.
Ki is vagyok én?
Kit rejt el az ÉN.
2021.12.27
Author: Szécsi Károly
Az alkotás valami pluszt ad ebben a rohanó világunkban, felszabadítóan és nyugtatóan hat a lelkemre. A belső világomat mutatom meg így. Az érzelmeimet előhívom, láthatóvá teszem. Akik értik a sorok között a mélységet is látják, érzékelik. Alázattal várom mindig, hogy legyen időm az írásra, és nagy nyugalmat érzek általa. Mindenkinek jó tollforgatást! Írni jó!
