Rózsa Iván: Gondolataim születésnapom tájékán

Rózsa Iván: Gondolataim születésnapom tájékán

Tápláléklánc
A gólya megeszi a békát, a béka a szúnyogot, a szúnyog meg többek között a mi vérünket is szívja. A tápláléklánc legmagasabb fokán, a csúcson az ember áll, a mindenevő főemlős. Miért legyen lelkiismeret-furdalásunk, hogy állatokat is eszünk, nem csupán növényeket, hiszen az állatok is egymást falják fel?! Tisztelet a növényevő kivételeknek! Ők megvannak hús nélkül, más állatra nem szorulnak, ellentétben a ragadozókkal.

Egyszerű, bonyolult
A bonyolult embereket általában nem azért nem értjük, mert túl okosak, hanem azért, mert inkább zavarosak. Az igazán bölcs emberek többnyire egyszerűek, letisztultak a gondolataik, és azokat úgy adják elő, hogy mások is értsék.

Kevés, sok
A kevesebb néha több! Mármint többet mond másoknak. Fogalmazzunk röviden, érthetően!

Nyugdíjas kor
Ma lettem 65 éves. 64 évesen már alig vártam, hogy eggyel több legyek, 64 vagy 65 év az öregség szempontjából mindegy, de 65 évesen már ingyen lehet utazni belföldön. Csak állna meg itt az idő! Sajnos, nem áll meg, sőt! Ahogy öregszel, az idő egyre gyorsabban szalad.

Béke? Galamb?
A mostani békegalamb, tulajdonképp lehet, hogy éppen dögkeselyű. Pont ugyanúgy, ahogy egy báránybőrbe bújt farkas.

Főnix
Ez a világ nem elég érett a demokráciára. Ez a világ olyan romlott, hogy megérett a pusztulásra. Hogy aztán hamvaiból újjászülessen, mint a főnixmadár!

Szabad madár
Szabad madár lehet akár egy virág is, mondjuk egy rózsa. A te rózsád.

Másé lett
Másé lett a babád, más öleli immár. Bánja kánya! Babázz mással!

Álom az álomban
Álmomban magamhoz öleltem az egész emberiséget. Bőven elfért a mellemen minden jó ember…

Különcök
Fehér holló feketék közt, fekete bárány fehérek közt. Miféle szerzetek vagytok ti, különcök?!

Felkelő Nap
A Nap tudja a dolgát: minden egyes nap kél és nyugszik. Hajnaltól alkonypírig fent van az égen. Pitymallat sem jöhet szóba nélküle, másképp. A Nap nélkülözhetetlen az életünkhöz, ellentétben sok kis fontoskodó kis-nagy emberrel.

Rend
Nehogy már a fő rendbontók szabják meg kötelező jelleggel, hogy mi a rend!

Rendcsinálók
Még nagyobb káoszt hagynak maguk után az úgynevezett rendcsinálók. Rendjük hamis, álságos és torz. Tükörképe, hű leképezése álszent és romlott, mai világunknak.

Budakalász, 2024. május 27-28.

Rózsa Iván
Author: Rózsa Iván

Rózsa Iván az Irodalmi Rádió szerzője. Pécsett, az ikrek jegyében születtem, 1959. május 27-én. Tehát tüke pécsi vagyok. Szülővárosomban érettségiztem, a Nagy Lajos Gimnáziumban, 1977-ben, kémia tagozaton. Igaz, általános iskolában matematika tagozatos voltam. A pesti Közgázon, külgazdaság szakon diplomáztam 1984-ben, majd 1986-ban az Újságíró Iskola külpolitika szakát fejeztem be. Az egyetem lapjánál, a Közgazdásznál dolgoztam 1991-ig, mint újságíró. De természetesen más lapoknak is írtam: megjelentem így az Interpress Magazinnál, a Magyar Ifjúságban, az ef-Lapokban vagy a Műszaki Életben. Fordítottam németből két szerelmes regényt a Harlequin Kiadónak. Majd egyéni vállalkozó lettem, s egy évtizeden keresztül az íróasztalfióknak írtam prózát, főleg esszéket, aforizmákat, és a gimnáziumi zsengék után 1995-től ismét verseket. 2001-ben tértem vissza a sajtó világába. Megjelentem újra cikkekkel, versekkel, prózákkal, német fordításokkal: főleg a Richard Wagner Társaság lapjában, a Hírmondóban, a Kapuban, a Betyárvilágban, a Magyar Világban, újdonsült városunk, Budakalász – ahol már harmincöt éve élek nejemmel, Zitával – lapjában, a Kalász Újságban és a miskolci Irodalmi Rádiónál. De előfordultam többek között a Lyukasórában, a Galaktikában, a Nemzetőrben, a Havi Magyar Fórumban vagy például a Tárogatóban is. Több kiadó számos antológiájában, főképp az Irodalmi Rádió, a Maradok#Vers#Dal Háló és az Accordia Kiadó könyveiben, DVD-, CD- és egyéb kiadványaiban, valamint sok...

Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Véletlen és tudatosság (2)

  „A nyár óriási talpa hihetetlen Gazol, virágok nyakszirtjére lép; Én csak magamhoz voltam kegyetlen. Én soha nem adtam fel a reményt.”   (Csukás István:

Teljes bejegyzés »

Humor a fűben

Egyszer, egy kis faluban élt egy idős bácsi, aki híres volt a furcsa, de vicces megjegyzéseiről. Mindenki tudta, hogy ha nevetésre vágyik, csak el kell

Teljes bejegyzés »

A vacsora

Egy kisvárosban élt egy ismerősöm, aki híres volt arról, hogy mindent túldramatizált. Egy nap a barátok összegyűltek a kávézóban, és elkezdtek mesélni egymásnak a legrosszabb

Teljes bejegyzés »

A nagyi és az okostelefon esete

A nagymamám a technológia világában abszolút kezdő, és egyszer eldöntötte, hogy okostelefont akar. Hatalmas örömmel vásároltunk neki egyet, és tanítgattuk, hogyan kell használni. Az elején

Teljes bejegyzés »

Párhuzamosok

Párhuzamosok A párhuzamosok a végtelenben találkoznak Az ellnefelek az Úr trónusa előtt békére találnak A bűnbánat, a bűnbocsátás nagy- nagy kegyelem remélem éltem végére én

Teljes bejegyzés »

Szeretném

Szeretném, ha itt lennél, szeretném, hogy velem legyél. Szeretném, ha fognám kezed, és semmit mondón fecsegnék neked. Csak dőlne belőlem a szó, ha most itt

Teljes bejegyzés »