Londonban

Judithnak

anyád jól ismerhetett.

tudott valamit, amikor figyelmeztetett.

két dologtól tiltott Angliában:

ne légy asszony, lányom,

és ne drogozz, ott, Angliában!

 

de vajon mit láthatott előre

ezzel valójában?

mit kell majd elkerülnöd ott,

abban az Angliában, Londonban,

abban a meseszépnek gondolt világban?

 

igen. akkor a tiltás még

nem mondott semmit.

nem tudtuk, mi az a drog,

és hogy jön ez ide,

és mit is jelent ez a dolgok hálójában?

 

miért is lennél hirtelen,

hogy is lehetnél,

kitől is lehetnél hirtelen

asszonnyá abban a világban,

ott, kint, a nagyvilágban?

 

aztán hazajöttél, s találkoztunk

kicsi, szerelmes szobádban,

és némán elmesélted ott,

hogy asszonnyá lettél Londonban.

ott, a kéjek városában.

 

de éreztem, titkolsz valamit.

rám nézve bódultan merengsz,

s tétován bolyongsz a világban.

 

a két tiltásból egy elesett,

de a másikkal mi lett?

egyszerre a kettő annyi,

mint egyszerre egy meg egy?

ez lenne a válasz? ily egyszerű lenne?

 

Jutka, mondd, mi történt egyszer csak,

hirtelen, csak úgy, ott, Londonban?

abban a vágyott Angliában?

 

mi lehet az a régi-régi nagy titok?

mit rejtegetsz magadban?

mi történt akkor ott veled

abban a londoni szobában?

Londonban, a vásott Angliában?

 

Jutka, mondd, mi történt akkor ott

a droggal és azzal a mással?

mondd, mi történt akkor ott

abban a vágyott és züllött Londonban,

abban a sötét és bűnös szobában?

 

Jutka, mondd, mi történt akkor ott, Angliában?

 

2023.10.20. (67 évesen) 

(publikálva: Szerelmemnek Bálint-Napra, 2024., antológia, Irodalmi Rádió, 2024.02. hó, 3. helyezés)

Ivántsy Gábor
Author: Ivántsy Gábor

Már kisiskolás koromban is szerettem írni, aztán, ahogy a párkapcsolatok is beköszöntöttek, ez a késztetés jócskán felerősödött. Középiskolásként szerettem meg az irodalmat, s persze annak is leginkább a szerelmes – érzelmes ágai-bogai álltak közel hozzám. Bemutatkozásként, s egyben „Ars Poetica” -ként néhány, a közelmúltban született írásomból idézett, különböző hangulatú gondolatom szolgáljon: …” nem vagyok író. bár írok néha, ugyanúgy, mint mások. és nem vagyok költő sem. bár költök néha én is, ugyanúgy, mint mások és nem vagyok színész sem. bár színlelek néha, ugyanúgy, mint mások. és nem vagyok fájó seb sem. bár vérzek néha én is, ugyanúgy, mint mások nem vagyok senki sem. bár, vagyok Ember néha, ugyanúgy, mint mások. és nem vagyok semmi sem. bár Ember vagyok néha. én is. ugyanúgy, mint mások…” —————– …” érezni akartam, átélni, mint éltem, kíváncsi voltam, milyen volt az érzés, amit átéltem, akkor, amikor megéltem csak akkor írok, és csak azt, amit érzek, főleg magamnak, hogy tudjam, még élek legyen mire emlékeznem, ha már majd „csak” élek, s ne kelljen megélnem, hogy minden eltűnik, amint én is eltűnök végleg” —————– …” akkor élt az ember, ha valamit alkotott, ha alkotott valamit, vagy kicsit, vagy nagyot ha többet hagyott itt, mint amit hozott, ha...

Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Rózsa Iván: Scherzo

Rózsa Iván: Scherzo Kövérek és soványak A kövér emberek mind joviálisak! A soványak viszont gyomorbetegek… Valami hasonlót mondott tréfásan megboldogult Popper Péter tanár úr annak

Teljes bejegyzés »

Az Óperenciás tengeren túl

Az Óperenciás tengeren is túl Az Óperenciás tengeren is túl Ahol a kurta farkú malac túr Tüntizők és alkohol abúzusban élők A társadalom peremén szendergők

Teljes bejegyzés »

Még hiszek benned

Még hiszek benned   Még hiszek benned, Hiába ül szívemen fájdalom; Te vagy nékem a boldogság, Te vagy minden bánatom.   Hallottam felőled jót, S,

Teljes bejegyzés »

A kopottas és viseltes utas

Mikor felszálltam a villamosra, ő akkor már ült. Onnan, ahol még volt szabad hely, éppen rá láttam. Kissé viseltes és kopottas volt. Talán egy kicsit

Teljes bejegyzés »

Elgurult évek

Mint a gyöngyök, amikor leperegnek, szakadt láncról, úgy gurultak éveim szerteszét. Lám, talán el is enyésznek, és nem lesznek maradásra érveim. Szerettem őket, egyenként mindahányt,

Teljes bejegyzés »