Csók
Feltámadt ifjúságom ábrándjait
elsöpri kedvesem csók emlékei
Az volt a legnagyobb boldogságom,
ahogy csókolt, mint egy csodás álom
A csóktól elalélt, mint a gyönyör virága,
percekig tartotta ajkát lezárva
Mosolyba borult arcának világa
mikor boldogságát csókkal kiváltotta
szivemet megdobogtatta, Istennek hála
A csók kötötte ossze életünk
a múltból ez maradt legnagyobb emlékünk
Az édes, mámoros csóknak
köszönjük négy drága gyermekünk
Ha gond, bánat szomorít,
ha néha egymás ellen vétkezünk
a csók adja meg a penitenciát
A csóktól ifjú, sugárzó arcát látva,
szinte felrepít a mennyországba
Az volt a csókban a legnagyobb csoda,
hogy önzetlenül adni tudtam
Ez jelenti éltemben a csók hatalma.
Author: Hutás Mihály
Dr. Hutás Mihály az Irodalmi Rádió szerzője. Verset gimnazista korom óta írogatok. Édesanyám, aki jelenleg 101 éves, 100 éves születésnapjára írtam életrajzi kisregényt, de más prózai művekkel is kacérkodtam. Évekkel ezelőtt egy novellámmal pályázatot nyertem. Aktív orvosi munkám: jelenleg reumatológusként három munkahelyen, nagy családom adta feladatok ellátása, nomeg a klasszikus zene (sajnos már nem művelése) hanem hallgatása, a polyphonia tanulmányozása (pl.Bach fugák) időm nagy részét lekötötték. Talán egy kis lökést kapok szerény sikereimért. Művészportré a szerzővel: