Az ég dübörög. Robaj visszhangzik.
Zivatar van kialakulóban.
Kitörni készül rabláncából
Egy erő, mi eddig megtorpant.
Elektromosság feszül fent
És érzések vibrálnak a szívben
Kitörni készül mindkettő
A változás már megérett.
Így adom én alád a lovat:
Tombolj, őrült természet !
Ne tagadd meg önmagad!
Tudd meg… veled érzek.
Most meghallják majd szavadat
És abból bátorságot merítek
Kiállok most én is magamért
Nem hagynálak cserben …téged.
Teszem, amit csak tennem kell
Úgy szólok, ahogyan érzek.
És ha a nap majd előbújik
Bennem tündököl majd fényed.
Ég dübörög. Robaj visszhangzik.
Zivatar már kialakulóban.
Kitörni készül rabláncából
Egy erő, mi eddig megtorpant.
Author: Szilágyi Tünde
Szabóné-Szilagyi Tünde vagyok. Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében születtem. Gyermekkoromban családommal többször költöztünk. Tinédzser korom óta írok. Eleinte lelki késztetés, egyfajta kényszer vezérelt a versek irányába, majd időközebn mindinkább önkifejező-és örömforrássá váltak számomra. Örömmel tölt el, hogy megoszthatom érzéseimet és gondolataimat más emberekkel. Könnyen tudok azonosulni mások érzelmeivel, például fájdalmával. Amikor leírom ezekeket, "kiírom magamból" letisztul az "érzelmi vihar" a lelkemben,. Fontos számomra, hogy verseim egyszerűek legyenek, mindenki számára érthetők, és hogy írásaimmal képes legyek megérinteni az egyszerű embereket is. Hiszem, hogy bár mindannyian egyediek, és különlegesek vagyunk, az érzelmek, melyekkel nap, mint nap szembesülünk, nagyon is hasonlóak. Egy megfelelő vers segítségével az az ember is képes lehet "kiönteni" a lelkét és elmondani az érzelmeit, akinek nehezebb a saját gondolatait versbe szedve önmagát kifejeznie. Remélem, hogy segíthetek neki ebben a megtisztelő feladatban.