Zuhanok hangtalan,
Belső zajom halványodik,
S magam
Rajzolom tenyerem vonalait:
Szeretek.
Arcom kivirágzik,
Szívem keringőt jár,
S játszik
Bennem, velem a fény
Itt nincs halál:
Szeretnek.
Elernyed testem,
Sodródom mozdulatlan
S ölel lelkem
Lábujjtól homlokig –
Öntudatlan.
Megszűnnek a görcsök,
Csak meleg lüktetés
Marad, mit közlök
Bár mosolyommal
Megélni ezt kevés.
Ez édes érkezés,
Pillanatnyi végtelen.
Ébredés,
Elnyújtott elalvás
Csupaszon, védtelen.
Lebegek láthatatlan;
Talán ez a szabadság
S múlhatatlan
Ez az egész,
Ez a súytalanság:
Mert ez a szeretet.
Author: Madarász Csenge
Madarász Csenge vagyok. Ha megfordítjuk az életkorom számait, egészen idős, de ha nem, akkor még kiskorú. Szabadidőmben azon gondolkodom, vajon milyen alakra hasonlítanak a felhők az égen, a csillagokat próbálom megszámolni, vagy az jut eszembe, milyen ember lenne a kiskutyámból. Főleg verseket írok, de a novelláktól, és meséktől sem riadok vissza, jelenleg pedig egy musical-en dolgozom.
