A vihar

Tombol a vihar felettem.

Árbócok csattognak.

Dülöngélünk ide-oda.

Kötelek pattognak.

 

Hogy tajtékzik a Balaton!

Felénk mérget okád.

Gördülünk mi jobbra-balra.

Tépi hajó fokát.

 

Szél zúgása tébolyító.

Vigyázat! Megsebez.

Mily erővel csap le mi ránk!

Amit ér, megszerez.

 

Egy tarajos hullám hátán

Vergődik a hajó.

Minden ellenállás hát már

Hm, hiábavaló.

 

Szakad, mintha csak öntenék.

Micsoda háború!

Zúdulásra válasz zengés,

Mint derűre ború.

 

Csetepatét ám hallgatni

Tovább már nem tűröm.

Bánom is én, a kispárnát

Én fülembe gyűröm.

 

Virradatra csendesedik.

A csatának vége.

Előbújunk az odúkból.

Újra nyár van végre!

 

Wágner Judit
Author: Wágner Judit

Wágner Judit vagyok. 58 éves budapesti lakos. Családi állapotom: 34 éve férjnél, 3 már felnőtt fiú gyermek édesanyja. Közgazdasági egyetemet végeztem, de a szakmámban nagyon rövid ideig dolgoztam. A tradicionális családi modellnél maradva, én a gyermekeim mellett itthon maradtam. Ma már, mivel a fiúk kirepültek, a háztartás maradt, és a hobbi. Az egyik a tenisz, melyet, gyerekkorom óta űzök. A sport életem mindennapos része. Szenior versenyeken, csapatbajnokságon veszek részt. Ami a másik kedvenc időtöltésem, és ami miatt valójában önöknek bemutatkozom, az a versírás. Nagyon érdekesen kezdődött. 5-6 évvel ezelőtt egy családi karácsonyozást rendhagyó módon terveztük megrendezni. Úgy, hogy mindenki adjon valamit elő a többiek előtt. Ez lehetett éneklés, hangszeres előadás, színház, mese olvasás. Mindenki kedve szerint választhatott. Én, mivel nem nagyon szeretek szerepelni, a vers írást választottam. A családról írtam rímbe szedve. Hát innentől kezdve, születésnapokra, más családi eseményekre, ballagásra az én ajándékom mindig egy személyes vers volt. Aztán már nem csak alkalmakra írtam, hanem csak úgy. A természetről, évszakokról, érzéseimről. Elkezdtem böngészni az irodalmi pályázatokat. Neki bátorkodtam beküldeni verseket a megadott témákra. Önökre is így találtam rá. Sorakoznak is a könyvek, melyekben verseim megjelentek önöknek hála. Valahogy rákeveredtem a poet.hu oldalra is, ahol már több ,mint 250 versemet töltöttem...

Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Anyaság

Ha majd meglátod legeslegelőször A kicsinyke lényt, akit a tested hordozott, Átéled majd azt a nemes érzést, Ami a világon csak nekünk, nőknek adatott.  

Teljes bejegyzés »

Fehér leander

  Fehér leander A fehér leander szépsége csak látszólag ártatlan; valójában a benne rejlő erő sokkal titokzatosabb és mélyebb, mint bármi, amit a szem elérhet.

Teljes bejegyzés »

Szavak a szélben

Szavak a szélben Elvetélt igéretek Szállnak, majd Nyomtalanul Kihunynak.   Szavak, Nekem szánt Könnyelmű, Csalfa Szavak. Nekem szánt Be nem tartható igéretek, Szállnak a Szádból

Teljes bejegyzés »
Versek
Adorján L. Zoé

Nyári révedés

il dolce far niente     NYÁRI  RÉVEDÉS   Puha talppárnáid szívem dagasztják, duruzsol belőlük a szeretet, vibráló halk dorombolásodban rezeg, a levegő ritmusra meglebeg.

Teljes bejegyzés »

Átúszni az életen

Mi a lét? Mély tenger, Víz, amiben úszni kell. Születéskor dobtak bele, Muszáj megbírkózni vele.   Mi tegyünk, ha némán sodródunk, Mikor pedig úszni nem

Teljes bejegyzés »

Egy perc

Tudom milyen vagyok. Magamba zárkózva, csendesen üvölt bennem a világ… Egy percre hagyj csak, hulljon szememre délibáb. Elfogyna a bánat, üres a kehely; talán lehetett

Teljes bejegyzés »