Mottóm
Szólj, ha bánt, hogy verselek,
hogy prózában
próbázzam
költői lelkemet!
…és ami a gond vele…
Oly hosszú lére eresztett a próza…
Költői lelkemet ez elaprózza,
Vers nélkül nem tudok uralkodni a szavakon,
Költői lekem nem szárnyalhat szabadon,
Egy érzés nem hagy nyugodni soha:
Lehet nem is költő vagyok, hanem despota!?
Author: Takács László
Takács László (Taki) vagyok. Nyugdíjas gépészmérnök. Világéletemben szerettem olvasni és játszani a szavakkal, de a verselés, egy-két csacskaságról nem beszélve, csak 2006-ban hatalmasodott el rajtam amolyan "kényszerbetegségként"...ha eszembe jutott egy sor, vagy egy rímpár, muszáj volt leírnom. Aztán jó (vagy nem jó...mindenki döntse el maga) esetben kikerekedett belőle egy vers, amiből már jó néhány összegyűlt, bár sajnos, az informatika tréfás kedve és a saját, archiválás terén (is) megmutatkozó slendriánságom eredményeképpen nem kevés elveszett. A megmaradtakat és az újabbakat aztán pár éve elkezdtem publikálni antológiákban és a Tiszaalpári Hírmondóban. Ezt követően ezen a remek felületen is fogom. Fogadjátok szeretettel!