Mint a gyöngyök, amikor leperegnek,
szakadt láncról, úgy gurultak éveim
szerteszét. Lám, talán el is enyésznek,
és nem lesznek maradásra érveim.
Szerettem őket, egyenként mindahányt,
évtizedes emlékek fűzték egybe,
keményet, nehezet, szépet, valahányt,
illeszkedtek e szerkezetbe, rendbe.
Nőtt a sor évről-évre, majd elszakadt,
összeszedni mindet újra nem lehet,
az idő megy, halad, oly gyorsan szalad
az emlék csupán, mely megmaradt nekem.
Author: Tóth Lászlóné Rita
Nevem: Tóth Lászlóné. Írásaim Tóth Lászlóné Rita néven tettem fel és ezt használom a továbbiakban is. 2009-ben – édesanyám távozása után – űr maradt bennem és ezt az érzést ki kellett írnom magamból. Ezek a gondolatok, versek a gyászról és a hiányról szóltak. Véletlenszerűen találtam rá a Holnap Magazinra, aminek több éven keresztül tagja voltam. A havonta megadott témákra is próbáltak írni, így lassanként prózák is születtek és vidámabb versek is. Írtam többek között mesét, melyből egyet beküldtem a Nagycsaládosok Országos Szövetségének pályázatára, ami bekerült abba a harmincba, ami megjelent a kiadványukban. Egy szatírám az Irodalmi Jelen közölte le. Tagja vagyok az Érdi IRKÁNAK, ahol első alkalommal szintén egy mesém jelent meg. Csatlakoztam a Mesketéhez is, de valójában nem tartom magam meseírónak. A HM tagság megszűnését követően egy ismerősöm a Napvilágot ajánlotta. Annak lettem a tagja, de július elsejével már nem tölthető fel alkotás az oldalra. Három gyerekem, öt unokám és három dédunokám van. Főváros közeli településen – Solymáron – élek.