Szerelmes levél

Szerelmes levél

 

Kedves Névtelen!

Levelemben most,

Néked üzenem;

 

Hogy mikor ezt olvasod,

Szívedben múljon a harag;

Ha nem bocsátod bűneim,

Az enyémben, csak a bűntudat marad.

Tudom, hibáztam,

Akkor ott, abban a pillanatban;

Az miatt vagyok most, tudom,

Hatalmas bajban.

Sajnálom,

S kérem bocsánatod;

Láthatod te is, hogy levelemmel,

Hozok épp néked, érted áldozatot.

 

Mikor láttalak,

Még nem tudtam ki vagy;

Nem fogtam fel,

S gondoltam, örökké így marad.

De hetek, hónapok óta tudom,

Hogy mára már más a kép;

Másképp nézem a tükörben az idegent,

Más lett a tükörkép.

Tán most lettem az,

Akit te már akkor láttál;

Még tagadtam, hogy élek,

Pedig te már csodáltál.

 

Tettem, amit tettem véled,

Mint mondtam, sajnálom;

S talán épp ez,

Az én legnagyobb bánatom.

El kell, áruljak néked valamit,

Ami lehet, új jövőt hoz;

Ami tán csak egy szó,

De mindent magában hordoz.

 

Hiányzol…

Hiányzik az, ahogyan reám nézel,

Hiányzik az, amit irántam érzel.

Hiányzik az, ahogyan szemed reám tekint,

Hiányzik az, ahogyan kezed felém legyint.

Hiányzik a mindenség, amit te akartál adni,

Hiányzik lelkemből a madár, ami veled akar szállni.

Hiányzik a kezed, amellyel egykoron öleltél,

Hiányzik a mosolyod, amellyel rám nevettél.

Hiányzik a szíved, amely értem dobogott,

Hiányzik a régi lemez, ami miattad kattogott.

Hiányzik a szerelmed, az érzelmeidnek sokasága,

Hiányoznak a percek veled, a pillanatok mulatsága.

Hiányzik az érintésed, mellyel kezemhez értél,

Hiányoznak selymes szavaid, melyekkel hozzám beszéltél.

Hiányzik a múlt, amin ma már változtatnék,

S hiányzik a tett, amivel most érted mindent megtennék.

 

Most ki kell mondanom azt,

Amit tán akkor kellett volna;

Csúf a világ, s az élet,

Bár az idő sem múlna.

Szeretlek…

Most úgy, ahogyan te akkor engem;

Kérlek, szépen kérlek,

Légy enyém, légy velem.

Esélyt kérek tőled,

Úgy, ahogy te kértél;

Most szeretlek úgy téged, tudom,

Ahogy te szerettél.

 

Tudom, hogy a világ,

Most lett kettőnknek teremtve;

S én ebben a hitben élek,

Erősen s, bátran lélegezve.

Lelki társad szeretnék lenni,

Az úgynevezett másik feled;

Tudom, hogy nehéz helyzetbe hoztalak,

De már veled, érted akarok lenni, nem pedig ellened.

Bocsánatod kérem,

Belátom rossz döntésem;

Ha nemmel válaszolnál, kérlek,

Légy még egyszer velem.

Adj egy esélyt kettőnknek,

S arra hogy bebizonyítsam;

Hogy igaz mind érzésem,

S minden egyes szavam.

 

2014.07.28.

 

Horváth Szabolcs
Author: Horváth Szabolcs

Tatabányán született 1990. március 25-én. 2011-2014 között a Szombathelyi Nyugat Magyarországi Egyetem bölcsész szakán tanult, média-kommunikáció szakon szerezett diplomát. 2022-ben a Kodolányi János Egyetem könyvtáros szakán szerzett diplomát. 2006-ban kezdett verseket írni, de komolyabban csak 2014 óta publikál. Eddig nyolc kötete jelent meg. 2017 áprilisa és 2020 januárja között szervezője volt a tatabányai Slam Poetrynek. 2019 januárja és 2020 novembere között tatabányai olvasóklubot (Olvasólámpa) vezette. Elhunyt kortársaim tiszteletére több alkalommal szervezett irodalmi megemlékező műsorokat. Fontosnak tartja városa, illetve a megyéje irodalom kultúrájának művelését és terjesztését. Jelenleg a 2020-ban elindított tatabányai Tollkoptatók Irodalmi Kör vezetője. Ennek fő célja a tatabányai és a megyei szerzők és azok írásainak megismertetése. A 2020-as év végén elkezdte összeállítani élete első válogatás kötetét. 2023-ban megálmodója és szerkesztője volt a Tollkoptatók (online) megyei hatókörű Antológiájának. Jelenleg a legújabb kötetén dolgozik. Ez mellett még több ötlete van, melyet a jövőben szeretne megvalósítani. Versei eddig a Holnap Magazinon, a Poet-en és a Napúton jelent meg. Legnagyobb díját 2021-es évben szerezte a Napút folyóiratnál, ahol a Cédrus Művészeti Alapítvány, Kortárs Irodalmi Alkotások Pályázatán, Vers kategóriájában a Kiemelt szerzők közé került. Könyvbemutatóimról és író-olvasó találkozóimról készült felvételek itt elérhetőek: 2014. júliusától saját facebook oldalal rendelkezik. (https://www.facebook.com/Horvth-S zabolcs-versei-1441227439479669/) Megjelent kötetei: A Háromszázak...

0
Megosztás
Megosztás

2 Responses

  1. kedves Szabolcs,

    saját tapasztalatomból kiindulva nekem sokat segít, ha a véglegesítés előtt hangosan felolvasom magamnak a leírt gondolatokat. a felolvasás segít a szöveg tagolásában, dallama – ritmusa – hangulata alakításában, és ezáltal az olvasóban keletkező élmény fokozódásában…

    üdvözlettel: Gábor

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Rózsa Iván: Kikelet

Rózsa Iván: Kikelet (öt haiku) kemény tél után különösen jól esik – kedves kikelet madár csicsergi szellő szárnyán száll a hír – itt a kikelet

Teljes bejegyzés »

Rózsa Iván: Ha nem lennék…

Rózsa Iván: Ha nem lennék… Ha nem lennék földlakó, messziről kerülném e bolygót, és agresszív bennszülötteit… Pedig oly kedves tájak, városok, emberek is vannak itt!

Teljes bejegyzés »

Rózsa Iván: Idősíkok

Rózsa Iván: Idősíkok Érezd a jövőt, élvezd a mát, légy büszke a múltadra! Éld át mélyen az Élet minden jelen kínálta pillanatát! Úgy, hogy mindig

Teljes bejegyzés »

Rózsa Iván: Tornádó

Rózsa Iván: Tornádó (haiku) „szép, új” világunk szélvészként pusztít mindent – mi útjában áll Budakalász, 2026. február 26. Author: Rózsa Iván Rózsa Iván az Irodalmi

Teljes bejegyzés »

Rózsa Iván: A Föld hangja

Rózsa Iván: A Föld hangja Földhöz ragadtan, két lábbal a Földön állva; Nem érzed igazán a Föld mélyéből a ritmust. Nem kell fohászkodnod, védőangyalokra várva;

Teljes bejegyzés »

Csongrádi szerelem

Itt az alföldi rónaság, hajló kalász hazája, Arany porban ring a szél a puszta határárba Sebes Tisza szalad, fodrot vet a víz, Partján áll egy

Teljes bejegyzés »