Gyertyaláng az üvegbúra alatt
Bűzös patkány rohant el ma előttem,
Az úton valakit durván meglöktem.
Egy vad erő utánam nyúlt, kiáltott,
Azóta nem látom Azt a világot.
Bús, szürke felleg szorítja le tüdőm,
Károg a hős varjú, megállt az ütőm.
Én már szabad vagyok, ígyhát beszélek,
Nincs miért aggódnom, többé nem félek.
Többet engem nem figyelnek titokban,
Már nem fürösztenek nyájas szitkokban.
Föntről madzag nem fojtja, tépi nyakam.
Hörgő halálsikoly… Halljátok szavam!
Én vagyok a jel, utcán hagyott testem,
Aszó férges húsom. De mi bűnt tettem?
Vakon kerültök ki, átléptek rajtam.
Régmúlt kísértet, ott maradt a bajban.
Lehajtott fejjel lépkedek a kormon,
Sóhajtok. Ki hallja? Lassan eloszlom.
Felrobbant a gyár, bőröm odaolvadt.
Rám tapostok. Ne bántsátok a holtat!
Sírva rohantok, mint megveszett állat,
Észre sem véve öreg csontruhámat.
Zengő ajkaitokkal miket áldtok?
Vad boszorkányhad; csattanó önátkok!
Rendet így teremtve, könyörögve ért,
Mert rokont és barátot mindenki félt.
Csak én vagyok szabad, nem húz le láncom,
Kegyes megmentőm: ez lett rút halálom.
S lám, a gyermek gyermek marad, hiába.
Haja ősz, esze tompul s fa a lába.
Beletörődött. Nem mozdul, kötél fojt,
Hisz régen is megverték, ha rosszat szólt.
Ám, de ő most is él, hallgat, jó bárány,
Simul, nyal, nyel és bár mosolya halvány,
Néha-néha nevet, ha megengedik.
Mindegy, milyen itt a rend, úgy szeretik.
Felhúzzák, mint rugdalózót, díszpólyát.
És ha arcot vált, követik mottóját.
Bármit. Csak hagyják őket szépen, békén,
Tengődni az élet nyomorult szélén.
Azonban te sem vagy nagy biztonságban,
Befalazva a rend rút kővárában.
Lecsap a megállíthatatlan pestis,
S ha kihunyt a láng, szabad leszel te is.
Szabó Kira
Author: Szabó Kira
Szabó Kira vagyok, 2003-ban születtem. Jelenleg klasszikus zenei és művészetközvetítési felsőoktatási intézményekben tanulok. A zene mellett már kiskorom óta foglalkoztatnak a vallások-hitek, a történelem és az irodalom. Versírással általános iskola alsó tagozatában kezdtem foglalkozni, azóta főleg érzelmekkel, társadalmi vagy spirituális témákkal kapcsolatban alkotok. Ezek mellett történelmi fantasy regények írásába kezdtem.
2 Responses
„Azonban te sem vagy nagy biztonságban,
Befalazva a rend rút kővárában.”
Szeretettel: Rita
„slow down, slow down!”
kezdte egy kedves ismerősöm egy novelláját annó. egyáltalán nem passzol ide a története, de megmaradt bennem a kifejezés dallama, szövege, meg a „mondanivaló” is. szóval, olvasva az eddig feltöltött írásokat, lesz-e esetleg mostanában kicsit „barátságosabb” olvasnivaló is?
(de jó lenne…), üdvözlettel: Gábor (bácsi)