Az élet szolgálata

Az élet szolgálata

Nyári kánikulában
szférákon át vándorló afrikai porban
fuldokló szűrt félhomályban
sűrűn törölgerve homlokom
egyre csak azon gondolkodom:
Mi lehet ott túl a határon
a Kárpátok árnyékában,
szirénák zúgásában
Fegyveres álarcosok
honfitársakat fogdosnak
s durván kocsiba tuszkolnak,
az éterben tusakodnak
A szőke Tisza vörös színre váltott,
partjain roncsolt testek sora
emlékeztetnek a bolsi paradicsomra
Mit jelent a kápátaljai magyarok sóhaja,
fiataljaik gyors-kegyetlen halála
mindennapjaik félelmetes kilátástalanságai
a nyelvhasználat megtiprása
ünnepeik meggyalázásai
Csendes elnéptelenedé
csak a pusztítás, csak a pusztítás
maradt csak a nvedés, csak a szenvedés.
Hol marad az élet szolgálata:
a pozícióban, a hatalomban
az örök szereplési vágyban
az alkoholban, a drog használatában
a kulináris abúzusban
a bálványimádásban
Az úniós ölelkezésben
A fegyvergyártásban
a történelem hamisításban
a tömánytelen káromkodásban
Mit hagytak meg nekünk
meghagyták a szeretetet
A lelkiismeretet,
meghagyták at Isten hitet
S akinek megadatott:
a megszületet gyermeket
mert a gyermek vállalás és felnevelés
a földön a legnagyobb tett
ez a világ teteje
ezekért érdemes élni.

Hutás Mihály
Author: Hutás Mihály

Dr. Hutás Mihály az Irodalmi Rádió szerzője. Verset gimnazista korom óta írogatok. Édesanyám, aki jelenleg 101 éves, 100 éves születésnapjára írtam életrajzi kisregényt, de más prózai művekkel is kacérkodtam. Évekkel ezelőtt egy novellámmal pályázatot nyertem. Aktív orvosi munkám: jelenleg reumatológusként három munkahelyen, nagy családom adta feladatok ellátása, nomeg a klasszikus zene (sajnos már nem művelése) hanem hallgatása, a polyphonia tanulmányozása (pl.Bach fugák) időm nagy részét lekötötték. Talán egy kis lökést kapok szerény sikereimért.   Művészportré a szerzővel:

Megosztás
Megosztás

Egy válasz

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Uncategorized
Tóth Lászlóné Rita

Hétköznapi történet

Bemegyek egy hatalmas bevásárló központba. Mennyi minden található itt, valójában nincs is annyi időm, hogy végig tudjam nézni. Az emberek nyüzsögnek, mint a hangyák –

Teljes bejegyzés »

A szenvedő

A kápolna kopott képén Szűz Mária szemét nézvén Könny kúszott a két szemembe Anyja néz a szenvedőre Kiszárad a szája sivár sivatagban messze kiált Szeretné

Teljes bejegyzés »

Elégia 2019 novembere

Aszott falevelek bántó zizegése lelkem darabkáit röpítik a szélbe. Csörgő fűszálak közt riadt békaporonty. Elmúlásról brekeg, s fájdalmat zokog. Sosem volt gólyák, elképzelt fecskék. Fészkükben

Teljes bejegyzés »

Tavasz

Kinézek az ablakon, vacogok, Érzem, én is jégvirág vagyok. Szállingózik, kavarog fehér hó, Befagyott sok pocsolya és tó.   Bundát öltök, s kesztyűt: jó meleg!

Teljes bejegyzés »

Valamikor

Valamikor   Valamikor ismertél, Valamikor kedveltél, Valamikor öleltél, S valamikor szerettél.   Valamikor csókoltál, Valamikor hű voltál, Valamikor szóltál, S valamikor suttogtál.   Valamikor bújtál,

Teljes bejegyzés »