Árnyékban

Árnyékban

Sokan kerestük és keressük az árnyékot,
talán nem szeretjük a nyilvánosságot
Bűneink bevallani félünk a penitenciától,
a lelkiismeret vizsgálattól a megtorlástól
A gyávaság is megbújhat, vagy a félelem,
vagy várjuk a történéseket csendesen
Sokan vannak hitvány árnyékot keresők
hazug, álnok cselszövők, rejtőzködők
az emberi bőrből kibújók, bajkeverők
Amilyen kellemes rejtekhely kánikulában,
olyan menededék lehet a megalkuvásban
Milyen szerepet vállalhat a politikában,
könnyen kivárhat, halgat a megállapodásban
Ki mögé bújik,jellemtelenséggel vádolhíató
Bizalom ,barátság ápolás róla nem mondható
Ma úgy kell élnünk itthon s egész Európában,
hogy számtalan árnyék van elszórva a világban
Igazán csak kizárólag magunkra számíthatunk,
ez legyen minden tárgyaláson a vezérfonalunk

Hutás Mihály
Author: Hutás Mihály

Dr. Hutás Mihály az Irodalmi Rádió szerzője. Verset gimnazista korom óta írogatok. Édesanyám, aki jelenleg 101 éves, 100 éves születésnapjára írtam életrajzi kisregényt, de más prózai művekkel is kacérkodtam. Évekkel ezelőtt egy novellámmal pályázatot nyertem. Aktív orvosi munkám: jelenleg reumatológusként három munkahelyen, nagy családom adta feladatok ellátása, nomeg a klasszikus zene (sajnos már nem művelése) hanem hallgatása, a polyphonia tanulmányozása (pl.Bach fugák) időm nagy részét lekötötték. Talán egy kis lökést kapok szerény sikereimért.   Művészportré a szerzővel:

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Árva

Sisa Richárd: Árva  Felhőt les Fannika.  Testét csalafinta ívbe csavarva kihajol az ablakon és a vándorló felhő-népet álmosan csodálja. Szállnak, szállnak a felhők pamacsosan. Földimogyoró szeme opálos

Teljes bejegyzés »

Altatódal

Csillagos fenn az ég, dalokat zeng a rét. Könnye lehull, földre gurul, új életet igéz.   Felhőt ringat az ég, végtelen tengerkék. Illan bánat, fújja

Teljes bejegyzés »

Csupaszon

Vihar rántott a torkába, szótlanul burkolt magába. Lefújt egy félelmes árnyat, mosta arcomról a mázat, oldotta a durva kérget, mit rám ragasztott az élet.  

Teljes bejegyzés »

Csengő

Asztalomon, mint őr nyugszik az öreg csengő álmaim felett. Kopottas már külseje a sok-sok éves nap-hold ciklusoktól, De még éles csengése a boldog időknek mosolyától,

Teljes bejegyzés »

Alkonyodó pusztaság

Alkonyodik. Halkul a pusztaság, már pihenni készülődik. A selymes vízként szétterülő, éltető fény visszahúzódik. Némuló világ, mező, legelő, az ég is elsötétedik, S a távolban

Teljes bejegyzés »