Csillagfénypor

 

Réges-rég egy elfelejtett kis faluban
Feljöttek a csillagok
S minden egyes kiscsillagon piciny
Lélek láblógatva hintázott.
Akkoriban, csillagfényben apró kislány
Éppen arról álmodott,
De szeretne, onnan fentről, átölelni
Egy fényes kis csillagot.
Hányszor állt kinn késő éjen csodálva
Az égboltot
S nem tudhatta akkoriban pár kis csillag
Róla viszontálmodott.
Két kicscsillag gyémánt fényét hintette
E pöttöm leány hajába,
S nem sejthette, nem tudhatta, csillagfénypor
Nem hullhat rá hiába!
Gyermekévek, hosszú évek
Messze szálltak,
S pöttöm lányból felnőtt lett,
Csillagokról, odaföntről a magasból
Két kis lélek rálesett.
Csicseregve, dalolgatva azt remélték
Édesanyjuk ő lehet.
Angyalszárnyon egymás után
Útra kelt a két lélek,
Így esett, hogy Édesanyjuk
Pöttöm lányka lehetett.
Mai napig elfelejtett kis faluban
Feljönnek a csillagok
S csillagról szállt kis lelkeknek
Édesanyjuk én vagyok!
Én vagyok a legboldogabb
Kerek egész világon
S drága kincsem szép nagy fiam
És gyönyörű leányom.
Elfelejtett kis faluban csillagokat
Mostmár velük csodálom!
S azóta még valóra vált
Egy újabb csodás álom!
Pöttöm lányból nagymama lett,
Lerepült egy új csillag,
Örömére, legnagyobbra, apró
Lányka szólítja majd
Hamarosan Nagyinak!

Vajna-Kánagy Rozi

Vajna-Kánagy Rozi
Author: Vajna-Kánagy Rozi

A nevem Vajna Tamásné. Írásaim alkotójaként Vajna-Kánagy Rozi, az Irodalmi Rádió szerzője vagyok. A Hajdú-Bihar vármegyei Pocsajban élek, egy felnőtt fiú és leány boldog édesanyja, egy csöpp tündérkislánynak pedig a nagymamája vagyok. A mesékből is ismert Hencidáról származom, ahol valóban egy mesevilágként éltem meg a gyermek- és ifjúkorom, ugyanis csodás természeti környezet vett körül és olyan kivételes emberek, akikről számtalan verset lehet írni, vagy meséket szőni. Hosszú évek óta óvodapedagógusként dolgozom a település Kikelet Óvodájában, ahol a legkisebbek között töretlen szeretettel gyakorlom a hivatásom! A családom és a hivatásom mellett a legtöbb művészet lelkes rajongója voltam mindig, legyen szó irodalomról, festészetről, szobrászatról, építészetről, színházról, zenéről, de bármi másról. Mivel vidéken élek, ezer meg ezer szállal kötődöm a természethez, így szűkebb és tágabb környezetemhez, a vármegye ilyen és fentebb említett értékeihez is. Régóta írok mindarról, ami belülről megérint, megindít, de eddig csak a fiókban porosodtak az írásaim. Úgy gondoltam, most bátorkodom a fiók mélyéről kilépni és az első bizonytalan lépéseket megtenni írásaimmal a külvilág felé.

Megosztás
Megosztás

2 Responses

    1. Drága Rita! Nagyon köszönöm Neked! Örülök, hogy szerethető, hiszen benne van röviden, kislánykoromtól napjainkig, az életem, a nem könnyű, de mesés gyerekkorom és az életem értelmei, azok a lelkek, akik a legtöbbet jelentik nekem!
      Legyen szép napod!

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Mit látsz ha nézel?

Edit Szabó : Mit látsz ha nézel ? Mit látsz,ha engem nézel odafent ? „Látod-e ami elvakít,ha fény burkolja be, ” a hegy tetején ,magasban

Teljes bejegyzés »

Üdvözölve

Üdvözölve Üdvözölve légy Klára asszony, Neved a magyar nők álma maradjon Melletted áll férjed egy ország bálványa, Sokáig élj Ferkó, mind ezt kiáltja Te vagy

Teljes bejegyzés »

Jó, éjszakát!

A háttérben halk zene szólt, talán Mozart, Bartók, Liszt, vagy Kodály lehetett, nem is tudom, de kétségkívül megérintett. Lehet, hogy azért, mert ma különösen sokat

Teljes bejegyzés »

Zamatos június

De zamatos ez a június, sugarat szór, tündököl fénye, forrón csókolgatja bőrömet, légben sistereg egész lénye. Sóhajtva tárom felé karom, számomra édes lélekbalzsam, illata tüdőmet

Teljes bejegyzés »

Szedte a lábát a nyár

Úgy szedte a lábát a nyár, mint az őz, s nézd, most nálunk vendégeskedik az ősz. Arany, vörös, sőt rőt színekben ropja, hűs szél pörgeti,

Teljes bejegyzés »