Nevem Halász Zoltán. 1957-ben születtem Pécsett. Az itt - jellemzően műszaki pályán - ledolgozott 46 év után immár nyugdíjasként szeretnék néhány éves költői pályámon további szárnycsapásokat tenni.
Lelked kis kulcsa tenger fenekén lebeg, Eltitkolt világok köztes létében rekedt. Lényed belül apró kis kincseket rejt, Melyek titkosak és nem mutatod meg senkinek. Kulccsal
Hogyan jutok át a túlsó partra? Víz tükrében érzéseim fájó arca Lehúz a mélybe sajgó szívem sebe, A vízen utat mutat a Hold élénk tükre.
Hullámzó felhőkön halkan sétálva, Rózsaszín égbolton naplementét kottázva, A lebukó nap sugaraiból hajfonatot fonva, Lepke könnyed lelkem megnyugszik Rád gondolva. Ezerszínű réten, virágok közt
Lenyugvó nap fényében repül a főnixmadár, Izzó, vörös szemében tükröződik a látóhatár. Hatalmas szárnyaival kettéhasítja az eget, Lelkében cipeli a súlyos terhet. Tudja, az
Mikor testünk éjszaka alszik, Lelkünk titkon a fenti világba kúszik. A messzi égbe viszi az útja, Az angyalok által őrzött Mennyei kávézóba. Benn az
Őszi Falevél Elfáradt fáról lehulló őszi falevél, elhagyja otthonát, ha jön a fagyos tél. Elszakítja családjától a kegyetlen hideg, hogy lehulljon a földre és
