Rékának
én úgy gondoltam, hogy ő a világom közepe.
egészen addig gondoltam így, míg össze nem házasodtam vele.
ő úgy gondolta, hogy én vagyok a világa közepe.
egészen addig gondolta így, míg össze nem házasodtam vele.
aztán úgy gondoltuk, mi, együtt vagyunk már a világ közepe.
egészen addig gondoltuk így, míg meg nem született szerelmünk gyermeke.
ekkortól azonban megbolydultak a dolgok,
mert a világ közepének lett egy további, új közepe:
igen, te lettél a világunk közepe!
és ez így tartott egészen addig, míg férjhez nem mentél,
s meg nem született családod első, majd második gyermeke,
mert ekkortól lettek rajtad kívül a gyerekeitek is a világunk közepei,
egészen addig, míg meg nem születnek majd az újabb generáció gyermekei…
2024.07.10. (68 évesen)
illusztráció: https://www.temu.com/
további írásaim: Bejegyzések ‹ Irodalmi Rádió — WordPress
blogcím: Irodalmi Rádió | ivantsygabor (irodalmiradio.hu)
Author: Ivántsy Gábor
Már kisiskolás koromban is szerettem írni, aztán, ahogy a párkapcsolatok is beköszöntöttek, ez a késztetés jócskán felerősödött. Középiskolásként szerettem meg az irodalmat, s persze annak is leginkább a szerelmes – érzelmes ágai-bogai álltak közel hozzám. Írásaim zöme a hetvenes években, másik része a közelmúltban született, bemutatkozásként, s egyben „Ars Poetica” -ként a mostaniakból idézett, különböző hangulatú gondolatom szolgáljon: …” nem vagyok író. bár írok néha, ugyanúgy, mint mások. és nem vagyok költő sem. bár költök néha én is, ugyanúgy, mint mások és nem vagyok színész sem. bár színlelek néha, ugyanúgy, mint mások. és nem vagyok fájó seb sem, bár vérzek néha én is, ugyanúgy, mint mások nem vagyok senki sem. bár, vagyok Ember néha, ugyanúgy, mint mások, és nem vagyok semmi sem. bár Ember vagyok néha. én is. ugyanúgy, mint mások…” —————– …” érezni akartam, átélni, mint éltem, kíváncsi voltam, milyen volt az érzés, amit átéltem, akkor, amikor megéltem csak akkor írok, és csak azt, amit érzek, főleg magamnak, hogy tudjam, még élek legyen mire emlékeznem, ha már majd „csak” élek, s ne kelljen megélnem, hogy minden eltűnik, amint én is eltűnök végleg” —————– …” akkor élt az ember, ha valamit alkotott, ha alkotott valamit, vagy kicsit, vagy nagyot ha...
2 Responses
világ közepei: figyelem és szeretet
Ez a figyelem és szeretet vándorol középről középre, vagy egyszerre van jelen, ha egy nagy család összejön. (a nagyszülőknek az unoka a világ közepe és fordítva, vagy éppen a szülőknek a gyerek…, csodálatos lehet, ha mindegyik közepe külön-külön, váltakozva és mégis egyszerre van jelen) 🙂 Üdvözlettel: Zoé
hát igen. valahogy így. köszönöm, kedves Zoé!
és a történet egy kicsit matekosan:
egy és egy az kettő, aztán egy + egy az egy, majd ez az egy + egy az egy, később egy – egy az egy + egy, aztán az az egy + egy másik egy az egy, aztán ez az egy + egy az egy, majd mégegy, az egy, így ez összesen mennyi? 🤔🤔🤔?
(hát igen, egy! 😉🤗👍🏼)