1.
Nyár van és igazán nagyon meleg.
Messzebb elmosódnak az árnyak.
S én távoli lidérc-képbe merengek.
Minden mozdulat új erőt von el.
S egy egykori hűvös múltba révedek.
Itt, mintha semmi se lenne valódi.
Nehéz levegő ernyeszt testet, és lelket.
Száraz szomjúságban mártózik minden.
S csak vár, vár szebb, hűvösebb időkre.
Elillan testünkből a pára mindegyre.
Csonttá aszalódik a vér, meg a szívek.
A tikkasztó hőség egyre valódibb.
Nem szeretnék a vízből kikecmeregni!
Minek ily melegben ruhát felvenni ?
E hőségtől lassan meg lehet pusztulni.
Elképzelem: hideg van és zord idő odakint…
Engem mégis a kályha melege hevít.
Érzem, hogy jó a meleg, ha hideg van kint.
2.
Gondolatban elteszem e meleget
Hűvösebb, rosszabb időkre.
Összeszedek belőle eleget,
Ne fázzon senki se jövőre.
Szétosztom majd köztetek, emberek..
Hozzon remény, még több örömet.
Begyűjtöm e meleget körülöttem,
Mindenkinek adhassak majd belőle.
Author: Szilágyi Tünde
Nevemet tudod, De e név mögött rejlő ember ismeretlen, Bemutatni nem is tudom, Beszéljenek a verseim helyettem. Annyit kell csak tudnod, Életem nyomot hagyott felettem, Kezem hát tollat fogott, Nyomot hagyjak én is az életben. Szívem bár megkopott, Mégis maradt még mit elmesélem, Jó, hogy Ti is velem vagytok,... Gyönyörködjünk nyelvünk szépségében...
2 Responses
Azért remélem, hogy visszatérnek a nálunk megszokott évszakok, de a szavainkkal, tetteinkkel meleget tudunk adni mindazoknak, akik körülöttünk vannak.
Szeretettel: Rita
kedves Tünde,
szívesen olvastam írásodat.
én talán egy kicsit tördeltem volna a sorokat-gondolatokat,
úgy, ahogy azok megértek – megszülettek…
Gábor