Nyári hőségben

1.

Nyár van és igazán nagyon meleg.

Messzebb elmosódnak az árnyak.
S én távoli lidérc-képbe merengek.
Minden mozdulat új erőt von el.
S egy egykori hűvös múltba révedek.
Itt, mintha semmi se lenne valódi.
Nehéz levegő ernyeszt testet, és lelket.
Száraz szomjúságban mártózik minden.
S csak vár, vár szebb, hűvösebb időkre.
Elillan testünkből a pára mindegyre.
Csonttá aszalódik a vér, meg a szívek.
A tikkasztó hőség egyre valódibb.
Nem szeretnék a vízből kikecmeregni!
Minek ily melegben ruhát felvenni ?
E hőségtől lassan meg lehet pusztulni.
Elképzelem: hideg van és zord idő odakint…
Engem mégis a kályha melege hevít.
Érzem, hogy jó a meleg, ha hideg van kint.
2.
Gondolatban elteszem e meleget
Hűvösebb, rosszabb időkre.
Összeszedek belőle eleget,
Ne fázzon senki se jövőre.
Szétosztom majd köztetek, emberek..
Hozzon remény, még több örömet.
Begyűjtöm e meleget körülöttem,
Mindenkinek adhassak majd belőle.
Szilágyi Tünde
Author: Szilágyi Tünde

Nevemet tudod, De e név mögött rejlő ember ismeretlen, Bemutatni nem is tudom, Beszéljenek a verseim helyettem. Annyit kell csak tudnod, Életem nyomot hagyott felettem, Kezem hát tollat fogott, Nyomot hagyjak én is az életben. Szívem bár megkopott, Mégis maradt még mit elmesélem, Jó, hogy Ti is velem vagytok,... Gyönyörködjünk nyelvünk szépségében...

0
Megosztás
Megosztás

2 Responses

  1. Azért remélem, hogy visszatérnek a nálunk megszokott évszakok, de a szavainkkal, tetteinkkel meleget tudunk adni mindazoknak, akik körülöttünk vannak.

    Szeretettel: Rita

  2. kedves Tünde,
    szívesen olvastam írásodat.

    én talán egy kicsit tördeltem volna a sorokat-gondolatokat,
    úgy, ahogy azok megértek – megszülettek…

    Gábor

Hozzászólás a(z) Ivántsy Gábor bejegyzéshez Válasz megszakítása

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Veled átélni

Veled átélni   Veled akarom átélni, A szürke hétköznapokat; Sétálni, vagy csak ülni egy padon, És nevetni nagyokat. Boldognak lenni, Csak veled szeretnék; Mindent, amit

Teljes bejegyzés »
Versek
Veress Zita

Így tanultam

Menni, menni, visszanézni. Sosem szólni, csak remélni. Mindig újra megpróbálni, sosem bukni, csak felállni.   Mindig kérni, nem elvenni. Hogyha más kér, akkor adni. Nem

Teljes bejegyzés »

Mikor majd szemembe nézel

Ha majd eljő a pillanat,  mikor mélyen a szemembe nézel,  szám többé már nem nyílik szóra.  Bezárul szótlan.  Ez nekem elég lesz, mindent jelent majd,  tőled többet

Teljes bejegyzés »

Hírösszefoglaló – 2026. május 1.

Kedves Olvasóink! Az alábbi bejegyzésben számolunk be elmúlt másfél havi munkánk eredményeiről, legutóbb megjelent új könyveinkről, tavaszi pályázatunk végeredményéről, közzétett hanganyagainkról és videóinkról, ill. szeretettel

Teljes bejegyzés »
Uncategorized
Bencze Margit

Rózsaszín muskátli

Nagyon szeretem a virágokat. A rajongásomat irántuk drága édesanyámnak köszönhetem, aki talán még nálam is jobban imádta őket. Hajdanán vidéki családi házunk virágoskertje a legszebb

Teljes bejegyzés »

A NŐ

Kislány, anya, hölgy vagy mama. Egy szóval a nagybetűs NŐ. Gyengéd lélek, kedves mosoly. A föld felett, hopp, libbenő. Nélkülük hát lenne élet? Vigaszt férfi

Teljes bejegyzés »