Maros vize folyik csendesen

Maros vize folyik csendesen,

Maros vize folyik csendesen
szivem megszakad érted kedvesem
Ölelgettelek, pátyolgattalak
csak az emléked, ami megmaradt
Akik hűségesek magyarokként lakolnak
ők a mai napig az igazi honfoglalók
Bár létszámuk fogyatkozik,
testük, lelkük a múltból táplálkozik
Példát mutatnak mindenkinek
Tusnádfürdőn évente egyszer összejönnek ,
megvetik a magyar-jövő lábát
hogy lehet védeni,megtartani
a kereszténység megmaradását
Hirdetik: terveink, céljaink
békevágyunk, minden csak a vétkünk
A szennyet, mocskot amit Párizsban árultak
a megáradt Szajnával lemosni nem tudtak
csak a józan magyarságot ellenállásra buzdítottak
Maros vize folyik csendesen
Borulj a vállamra kedvesem
Nem borulok, van már nékem szeretőm
Szüret után lesz az esküvőm
Maros vize hosszú évszázadokon át
Magyarok vérétől színét változtatta
Ám harcok, szenvedések hírét megírta
Ez élteti tovább Bércek árnyékában
Munkálkodik, imátkozik éltében, holtában

Hutás Mihály
Author: Hutás Mihály

Dr. Hutás Mihály az Irodalmi Rádió szerzője. Verset gimnazista korom óta írogatok. Édesanyám, aki jelenleg 101 éves, 100 éves születésnapjára írtam életrajzi kisregényt, de más prózai művekkel is kacérkodtam. Évekkel ezelőtt egy novellámmal pályázatot nyertem. Aktív orvosi munkám: jelenleg reumatológusként három munkahelyen, nagy családom adta feladatok ellátása, nomeg a klasszikus zene (sajnos már nem művelése) hanem hallgatása, a polyphonia tanulmányozása (pl.Bach fugák) időm nagy részét lekötötték. Talán egy kis lökést kapok szerény sikereimért.   Művészportré a szerzővel:

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Nem álmodozás

Edit Szabó : Nem álmodozás Ősóceánból keletkezett, a Földünknek ez az eredete, Föld felszínén hegyek-völgyek, alakultak lassan élőlények. Éghajlatok váltakoztak, tengerek megfogyatkoztak, történelem ősisége éledt,

Teljes bejegyzés »

Az idő végtelen tengerén

Az idő végtelen tengerén, feltűnt egy vitorla: vászon, remény, s a hajótörött árboc-csonkba kapaszkodva, csak erre várt, hullámokkal viaskodva… …egykoron magányom sós ízű tengerén, hánykolódtam

Teljes bejegyzés »

A 17. tükörkép

Anyai nagyszüleim háza Adorjánházán állt, a Marcal mentén. Gyerekként persze nem gondoltam arra, hogy egyszer majd minden részlete fontossá válik. Akkor egyszerűen a nagymamáék háza

Teljes bejegyzés »

Giuseppe

Giuseppe csak ül. Ül, nézi a vizet, élvezi, ahogy bárka ringatózik a vízen. Nem durván, nem nagy kilengésekkel, csak úgy kedvesen, ahogy a várakozó halászbárkák

Teljes bejegyzés »

Mementó

Ahogy a csepp csobban, és a csend szétrobban, mert lehull a vízatom, és koppan a talapzaton, úgy jajdul fel a tudat, mikor fájón rámutat, hogy

Teljes bejegyzés »

Sárga-barna

Lucskos avarban járda se látszik, egy lány áll zavartan, látom, hogy fázik. Arany haja csillan a fényben, ideje mennem, nem szabad néznem. Zsíros iszapban, kiskutya

Teljes bejegyzés »