Dedinek és Majának
|
mogyorót lopott a róka, ezt megenni: mi a módja? ütögetem, dobálgatom, a belsejét nem láthatom!
a kis mókus fenn a fán kíváncsian néz le rám. mi a fenét nevetgélsz? vicces vagyok? hát nem félsz?
nem félek én. mért félnék? fára mászni tudsz-e még? el nem kaphatsz sohasem, se a földön, sem itt fenn…
viszont, ha most lemennék, elüldöznél…, te jó ég! jó hely ez itt, lombokban, szurkolok majd magamban!
jaj, ne bosszants már te is! éhes vagyok, nagyon is! imént láttam, hogy neked… sikerült ezt feltörned.
mi a módja, kérlellek! mutasd meg, vagy megeszlek! jobban jársz, ha segítesz, hagyok is majd, ez így lesz!
nem mutatom, nem nem nem! múltkor becsaptál engem, ellenség vagy, nem barát, megennél, az angyalát!
na jó, kicsit segítek: látod azt a nagy hegyet? tetején van kalapács: mogyorótörő kopács…
köszönöm az ötletet, szaladok is, sietek! addig viszont, légy szíves, őrizd ezt a száz szemet!
hát, valahogy így esett: huncut mókus jót evett, ravasz róka pórul járt, de legalább jót sétált…
2024.07.18. (68 évesen) |
La Fontaine: A holló meg a róka
Holló úr ült a fatetőn Csőrébe sajt volt, jókora, S kit a jóillat csalt oda, A róka szólt hízelkedőn: „Á, jónapot, te drága holló! Mi szép vagy! nincsen is hozzád hasonló! Nem tódítok, de hogyha hangod Olyan, mint rajtad ez a toll, ó Akkor a madarak között első a rangod.”
A holló erre rendkívül örül, Torkán egy hangot köszörül, Kitátja csőrét, földre hull a sajtja A róka felveszi és egyre hajtja.
„A hizelgő, akármi fajta, Azokból él, akiknek hízeleg: Felér a sajttal ez a lecke – vedd.” A holló ámul, pironkodva, végre Megesküszik, hogy nem megy soha jégre.
Kosztolányi Dezső fordítása: La Fontaine: A holló meg a róka (oszk.hu)
Romhányi József: Variációk rókára és Hollóra (grin.hu)
|
illusztráció:
további írásaim: Bejegyzések ‹ Irodalmi Rádió — WordPress
blogcím: Irodalmi Rádió | ivantsygabor (irodalmiradio.hu)
Author: Ivántsy Gábor
Már kisiskolás koromban is szerettem írni, aztán, ahogy a párkapcsolatok is beköszöntöttek, ez a késztetés jócskán felerősödött. Középiskolásként szerettem meg az irodalmat, s persze annak is leginkább a szerelmes – érzelmes ágai-bogai álltak közel hozzám. Írásaim zöme a hetvenes években, másik része a közelmúltban született, bemutatkozásként, s egyben „Ars Poetica” -ként a mostaniakból idézett, különböző hangulatú gondolatom szolgáljon: …” nem vagyok író. bár írok néha, ugyanúgy, mint mások. és nem vagyok költő sem. bár költök néha én is, ugyanúgy, mint mások és nem vagyok színész sem. bár színlelek néha, ugyanúgy, mint mások. és nem vagyok fájó seb sem, bár vérzek néha én is, ugyanúgy, mint mások nem vagyok senki sem. bár, vagyok Ember néha, ugyanúgy, mint mások, és nem vagyok semmi sem. bár Ember vagyok néha. én is. ugyanúgy, mint mások…” —————– …” érezni akartam, átélni, mint éltem, kíváncsi voltam, milyen volt az érzés, amit átéltem, akkor, amikor megéltem csak akkor írok, és csak azt, amit érzek, főleg magamnak, hogy tudjam, még élek legyen mire emlékeznem, ha már majd „csak” élek, s ne kelljen megélnem, hogy minden eltűnik, amint én is eltűnök végleg” —————– …” akkor élt az ember, ha valamit alkotott, ha alkotott valamit, vagy kicsit, vagy nagyot ha...
10 Responses
Visszaütött a karma: holló helyett a mókust kapta. 🙂
🤭 🤫
róka karma mókust marja,
persze, csak, ha mókus hagyja.
farka lompos, foga hegyes,
este, reggel, mindig éhes.
amikor a hasa üres,
nem néz semmit, buta füles.
de a mókus szem(e)füles,
fára ugrik a kis ügyes…
🙋 🙋 🙋
az írást mellékletként kiegészítettem La Fontaine eredeti történetével, valamint Romhányi József variációinak hivatkozásával…
a karma irányt, lévén, hogy mesevers, nem vontam be, de köszönöm a továbbgondolást!
Kedves mesevers , a „Különös páros” képpel együtt. 🙂 (továbbgondolás nélkül)
mókus móka
róka séta
(Most vettem észre, hogy a La Fontaine melléklet beszúrása után az oldalon már nem látszik/hiányzik a versike kedves vége, amely szerint a róka jót sétált. )
kedves Zoé, köszönöm, visszapótoltam a végét…
Őriztem a száz szemet,
megettem közben eleget,
félretettem ötvenet:
Neked kedves róka,
van még a bokorba(n).
🤗 🤗 🤗 !
mert a róka kedves koma,
örömmel fut a bokorba,
szalad, szalad, lohol, lohol,
lábaival avart kotor,
repül kavics, levél, bogár
(közben egyet pisil, kakál),
sajna nem lel mogyoróra,
de lett végül új oduja!
🙋
Nézd meg jobban róka,
félretettem ötvenet, 🙂
ha visszajössz, hogy megedd,
ha már odúd idelenn:
jó melegben, kis kuckódban,
mogyoródat megehesd…
idefigyelj Mókuskám!
töltve van a kispuskám!
ötven (arany) mogyoró,
Judás pénze erre jó?
ha mégegyszer átvernél,
jöhet a búcsúlevél:
„itt nyugszik a Mókuska,
ki a Rókát froclizta”
tanulja meg erdő népe,
bár nem ő a szépek szépe,
róka észben mindig főnök,
belőletek levest főzök!