Elveszett illúziók

 

Elveszett illúziók

 

Hittem régen egy

Kerek világban,

Velem felnövő

Boldog családban,

A békességben

És barátságban.

 

Hittem valaha

Értelmes szóban,

Csillogó arcban,

Az akaratban,

Megbocsájtásban,

Összetartásban.

 

Hitem az idő

Összetaposta.

Önző, rohanó

Gyér világunkba

Illúzióim

Ki hozza vissza?

(R.K.)

 

Rodé Klára
Author: Rodé Klára

Mottóm: „A rohanó évekkel az életnek nincs vége… Csak ha elfogy a szó, elhal a zene, megtorpan a tánc, elapad a szeretet.” (R.K.) Az írás örömforrás és vallom, hogy nincs korhoz kötve. Magam is rátaláltam néhány éve, jóval túl az életem delén. Érlelte az idő, a végnélküli tapasztalás, az olvasóim, barátaim lelkes bíztatása. Mozgalmas életutam karrier építéssel, utazásokkal, szerelmekkel, gyermekeimmel, unokámmal, elveszített férjekkel kiapadhatatlan forrásnak bizonyultak. Valóságos történeteim néha szomorú, ironikus vagy humoros, pikáns mozaikjait az elmúlt hét évben novelláskötetekbe gyűjtöttem, (Életre keltek, A hatfejű sárkányfemina, Félárnyék, Az én kaleidoszkópom, Tenyérnyi történetek címekkel) szerzői kiadásban megjelentettem akárcsak az első regényemet, Az arcnélküli férfi-t is. Antológiák társszerzője voltam. A prózák mellett versekkel is próbálkozom. Közlésvágyam határtalan, életünk ellesett pillanatairól, tárgyakról másképpen, emlékeimről, töprengéseimről. Az írás az életem része lett. Örömmel osztom meg novelláimat, könyveimet az érdeklődő kedves Olvasókkal. Email címem: rode.klara@gmail.com

Megosztás
Megosztás

Egy válasz

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Lélekkulcs

Lelked kis kulcsa tenger fenekén lebeg, Eltitkolt világok köztes létében rekedt. Lényed belül apró kis kincseket rejt, Melyek titkosak és nem mutatod meg senkinek. Kulccsal

Teljes bejegyzés »

Túlsó part

Hogyan jutok át a túlsó partra? Víz tükrében érzéseim fájó arca Lehúz a mélybe sajgó szívem sebe, A vízen utat mutat a Hold élénk tükre.

Teljes bejegyzés »

Várva Rád

Hullámzó felhőkön halkan sétálva, Rózsaszín égbolton naplementét kottázva, A lebukó nap sugaraiból hajfonatot fonva, Lepke könnyed lelkem megnyugszik Rád gondolva.   Ezerszínű réten, virágok közt

Teljes bejegyzés »

Metamorfózis

Lenyugvó nap fényében repül a főnixmadár, Izzó, vörös szemében tükröződik a látóhatár. Hatalmas szárnyaival kettéhasítja az eget, Lelkében cipeli a súlyos terhet.   Tudja, az

Teljes bejegyzés »

Mennyei kávézó

Mikor testünk éjszaka alszik, Lelkünk titkon a fenti világba kúszik. A messzi égbe viszi az útja, Az angyalok által őrzött Mennyei kávézóba.   Benn az

Teljes bejegyzés »

Őszi falevél

Őszi Falevél   Elfáradt fáról lehulló őszi falevél, elhagyja otthonát, ha jön a fagyos tél. Elszakítja családjától a kegyetlen hideg, hogy lehulljon a földre és

Teljes bejegyzés »