Időtlenül

A zene időtlen, úgy, mint a szerelem
S a zene végtelen rezdül az éteren.
A zene áttörő a milljom űrön át,
A dallamoknak az éteren nincsen gát.

S a szerelem ha egyszer lelken simogat,
Csengő zeneként nem ismer határokat.
Átsuhan a szíveden, mélyen legbelül
S finom húrjain titkon, lágyan hegedül.

Olykor elpattan egy-két húr, de szól a dal,
Sír a szív hegedűje fájó panasszal.
Zokog a szerelem a sérült húrokon,
Így lett a zene, szerelem s a bú rokon.

Ha nyári esten ülsz a csillagok alatt
S a Göncöl a Tejúton időtlen halad,
Figyelj, hogy meghallhasd a csillagok dalát,
Mint időtlen szerelem égi dallamát!

Nem tudhatod honnan jő és hová halad
És csak egy pillanat, amíg veled marad,
Aztán suhanva repül az időn tovább…
Rejtsd szívedbe, valakinek valahonnan
– Végtelen szerelem – zenélő dallamát!

Vajna-Kánagy Rozi
Author: Vajna-Kánagy Rozi

A nevem Vajna Tamásné. Írásaim alkotójaként Vajna-Kánagy Rozi, az Irodalmi Rádió szerzője vagyok. A Hajdú-Bihar vármegyei Pocsajban élek, egy felnőtt fiú és leány boldog édesanyja, egy csöpp tündérkislánynak pedig a nagymamája vagyok. A mesékből is ismert Hencidáról származom, ahol valóban egy mesevilágként éltem meg a gyermek- és ifjúkorom, ugyanis csodás természeti környezet vett körül és olyan kivételes emberek, akikről számtalan verset lehet írni, vagy meséket szőni. Hosszú évek óta óvodapedagógusként dolgozom a település Kikelet Óvodájában, ahol a legkisebbek között töretlen szeretettel gyakorlom a hivatásom! A családom és a hivatásom mellett a legtöbb művészet lelkes rajongója voltam mindig, legyen szó irodalomról, festészetről, szobrászatról, építészetről, színházról, zenéről, de bármi másról. Mivel vidéken élek, ezer meg ezer szállal kötődöm a természethez, így szűkebb és tágabb környezetemhez, a vármegye ilyen és fentebb említett értékeihez is. Régóta írok mindarról, ami belülről megérint, megindít, de eddig csak a fiókban porosodtak az írásaim. Úgy gondoltam, most bátorkodom a fiók mélyéről kilépni és az első bizonytalan lépéseket megtenni írásaimmal a külvilág felé.

0
Megosztás
Megosztás

3 Responses

  1. „Rejtsd szívedbe, valakinek valahonnan
    – Végtelen szerelem – zenélő dallamát!”

    Tetszéssel olvastam szép soraid, bizony a zene nagy hatással van ránk, ez lehet pozitív, de negatív is. Remek képet választottál hozzá.

    Szeretettel: Rita

  2. Drága Rita!
    Ismét örömmel olvastam a szavaid, mély igazságokat rejt! A zene segít, sírni és nevetni is…
    Köszönöm a gondolataid!
    Szeretettel: Rozi

  3. Kedves Rozi!

    Olyan rossz, hogy nem kapunk értesítést a hozzászólásokról. Az egészet végig kell nézni, ahhoz, hogy lássuk, hogy egyáltalán olvasta-e valaki, vagy nem.

    Szeretettel:Rita

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


A pesti ősz

A pesti Ősz A pesti utca sebei mélyek voltak, de a Corvin köz torkában a szabadság makacsul kapaszkodott a macskakövekbe. 1956 november eleje volt. Az

Teljes bejegyzés »

Mikor a szilva megérett

Edit Szabó : Mikor a szilva megérett Tavasszal kivirul a természet, kertekben virágszirmok bomlanak, zöld levelek nyúlnak majd keményen, hogy minden termést körbe fogjanak. Védjék

Teljes bejegyzés »

Haldoklik világunk

  Világunk akkor lesz tökéletes s boldog, Ha nem kell meghúznod magad vagy elbújnod. Ha egy tálentum láttán majd elnémulnak, De nem kell elnémulnia álmainknak.

Teljes bejegyzés »

Fém szonett

Fém szonett Csikorog, rozsdás: ez a kézi hajtány. Váratlan jött a nap felőli árnyék. Kiábrándult zajjal indult a kampány. Sercegő bakelit, leejtett tányér. Merev tekintettel

Teljes bejegyzés »

Füst gazella

Füst gazella Égő szavannák, menekülő állatok. Bús ragadozók követik a nyomokat. Állandóan korgó has: tévedhetetlen vadász. Az örökös éhség becserkész és elejt, minden, álmait letevő

Teljes bejegyzés »

Címlap a padon

Címlap a padon Frissen boruló dominó oly kemény. Érzed a zuhanást, hiszen neked fáj. Lehulló lapja mégis csupa remény. Újragondolt éned feltáratlan táj. Pillanat a

Teljes bejegyzés »