Időtlenül

A zene időtlen, úgy, mint a szerelem
S a zene végtelen rezdül az éteren.
A zene áttörő a milljom űrön át,
A dallamoknak az éteren nincsen gát.

S a szerelem ha egyszer lelken simogat,
Csengő zeneként nem ismer határokat.
Átsuhan a szíveden, mélyen legbelül
S finom húrjain titkon, lágyan hegedül.

Olykor elpattan egy-két húr, de szól a dal,
Sír a szív hegedűje fájó panasszal.
Zokog a szerelem a sérült húrokon,
Így lett a zene, szerelem s a bú rokon.

Ha nyári esten ülsz a csillagok alatt
S a Göncöl a Tejúton időtlen halad,
Figyelj, hogy meghallhasd a csillagok dalát,
Mint időtlen szerelem égi dallamát!

Nem tudhatod honnan jő és hová halad
És csak egy pillanat, amíg veled marad,
Aztán suhanva repül az időn tovább…
Rejtsd szívedbe, valakinek valahonnan
– Végtelen szerelem – zenélő dallamát!

Vajna-Kánagy Rozi
Author: Vajna-Kánagy Rozi

A nevem Vajna Tamásné. Írásaim alkotójaként Vajna-Kánagy Rozi, az Irodalmi Rádió szerzője vagyok. A Hajdú-Bihar vármegyei Pocsajban élek, egy felnőtt fiú és leány boldog édesanyja, egy csöpp tündérkislánynak pedig a nagymamája vagyok. A mesékből is ismert Hencidáról származom, ahol valóban egy mesevilágként éltem meg a gyermek- és ifjúkorom, ugyanis csodás természeti környezet vett körül és olyan kivételes emberek, akikről számtalan verset lehet írni, vagy meséket szőni. Hosszú évek óta óvodapedagógusként dolgozom a település Kikelet Óvodájában, ahol a legkisebbek között töretlen szeretettel gyakorlom a hivatásom! A családom és a hivatásom mellett a legtöbb művészet lelkes rajongója voltam mindig, legyen szó irodalomról, festészetről, szobrászatról, építészetről, színházról, zenéről, de bármi másról. Mivel vidéken élek, ezer meg ezer szállal kötődöm a természethez, így szűkebb és tágabb környezetemhez, a vármegye ilyen és fentebb említett értékeihez is. Régóta írok mindarról, ami belülről megérint, megindít, de eddig csak a fiókban porosodtak az írásaim. Úgy gondoltam, most bátorkodom a fiók mélyéről kilépni és az első bizonytalan lépéseket megtenni írásaimmal a külvilág felé.

0
Megosztás
Megosztás

3 Responses

  1. „Rejtsd szívedbe, valakinek valahonnan
    – Végtelen szerelem – zenélő dallamát!”

    Tetszéssel olvastam szép soraid, bizony a zene nagy hatással van ránk, ez lehet pozitív, de negatív is. Remek képet választottál hozzá.

    Szeretettel: Rita

  2. Drága Rita!
    Ismét örömmel olvastam a szavaid, mély igazságokat rejt! A zene segít, sírni és nevetni is…
    Köszönöm a gondolataid!
    Szeretettel: Rozi

  3. Kedves Rozi!

    Olyan rossz, hogy nem kapunk értesítést a hozzászólásokról. Az egészet végig kell nézni, ahhoz, hogy lássuk, hogy egyáltalán olvasta-e valaki, vagy nem.

    Szeretettel:Rita

Hozzászólás a(z) Tóth Lászlóné Rita bejegyzéshez Válasz megszakítása

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Foncsor és hamu

Ott áll… a tükör előtt. A foncsor repedt, a tükör torz, arcát széttörve látja, szeme idegenné fakult, homlokán hideg árnyék gázol át… keresztül-kasul. Éjjel, az

Teljes bejegyzés »

Dermedéspont

Csend lett nevetésed, emléked halk szonár, üres napok telnek, szobám néma, kopár. Régi, tiszta érzés helyén szél sírdogál, nem maradt ott semmi, csak egy rideg

Teljes bejegyzés »
Versek
Sütő Ágnes

A föld hívó szava

Fáj a város harca, sok lüktető fénye, Bár lennék csak porszem, ágyam földnek kérge. Élnék kies tájban, mint egy kék vadvirág, Mely csillagtető alatt iszik

Teljes bejegyzés »

Egy szikra

Egy szikra Vigyázzon azzal a lánggal. Nem is sejti, hogy ebben a szobában minden… én magam is… puszta száraz papírból vagyunk. Egyetlen érintése elég, hogy

Teljes bejegyzés »

Lelked, ha fázik

Edit Szabó : Lelked, ha fázik Lelked, ha fázik, a szíved is fáj, nem látszik arcodon, bent muzsikál, fájdalom érzése mélységekben, nem jut előre a

Teljes bejegyzés »

Mámor-paralízis

Mámor-paralízis   Valóságom helyén van egy gödör, Bennragadtam mély álomba ringva. Szeretetet kívánkozó gyönyör… Semmit sem ér dombokon a dudva. Mossa arcom éj-tavaszi zápor, Beengedtem

Teljes bejegyzés »