Ahol nemrég még a nap ragyogott,
és a forróság is tikkasztó volt,
majd hirtelen lezúdult a zápor,
váratlan ért utol az öregkor.
Talán itt-ott látszott néhány felhő,
de nem volt soha nagy, és rettentő.
Aztán ki tudja, hogyan és miért,
már nem lelkesedtem úgy semmiért.
Álmomban olykor fiatal voltam,
és magam mindig kívülről láttam.
Aztán tettem-vettem, jöttem-mentem,
idő múlásával nem törődtem.
Ám az jött alattomban követve,
mi fiatal volt, azt mind elvette.
Azóta érzem az élet súlyát,
az öregkor minden kínját, baját
Author: Tóth Lászlóné Rita
Nevem: Tóth Lászlóné. Írásaim Tóth Lászlóné Rita néven tettem fel és ezt használom a továbbiakban is. 2009-ben – édesanyám távozása után – űr maradt bennem és ezt az érzést ki kellett írnom magamból. Ezek a gondolatok, versek a gyászról és a hiányról szóltak. Véletlenszerűen találtam rá a Holnap Magazinra, aminek több éven keresztül tagja voltam. A havonta megadott témákra is próbáltak írni, így lassanként prózák is születtek és vidámabb versek is. Írtam többek között mesét, melyből egyet beküldtem a Nagycsaládosok Országos Szövetségének pályázatára, ami bekerült abba a harmincba, ami megjelent a kiadványukban. Egy szatírám az Irodalmi Jelen közölte le. Tagja vagyok az Érdi IRKÁNAK, ahol első alkalommal szintén egy mesém jelent meg. Csatlakoztam a Mesketéhez is, de valójában nem tartom magam meseírónak. A HM tagság megszűnését követően egy ismerősöm a Napvilágot ajánlotta. Annak lettem a tagja, de július elsejével már nem tölthető fel alkotás az oldalra. Három gyerekem, öt unokám és három dédunokám van. Főváros közeli településen – Solymáron – élek.