Olvadó aszfalton feszes vágyak-
A gátlások ide csak hálni járnak.
Pléden hever az összes gondolat…
Július volt, emléked fojtogat.
Mélyet szippantok belőle mégis-
Ébred a Balaton, vele a stég is.
Vonattal utaztunk, derengenek képek;
Suhanó fákon szikrázó fények.
Fordított ház-maga a kábulat
Délről integet a bolyongó Nyugat.
Fátylas árnyék lebeg a horizonton-
Hajót bámultunk a keleti fronton.
Majd felmászott az égre a Hold,
Zajos utcán csended belém karolt:
Csak néztünk az idő farkasszemébe,
Egy örök pillanatot kaptunk cserébe.
Szerelmet susogott a parti sétány,
Arcomra simítva emléked némán.
Magammal hoztam zord téli estékre,
Ha vidulni vágyom, leülök melléje.
Author: Barbina Melinda Barbara
Gyere közelebb... csak egy pillanatra. Írok, mert olcsóbb, mint pszichológushoz járni. 😀 Na, jó, most komolyabban: 2017 óta írom le azokat a gondolatokat, amik nem férnek el egy csetablakban. Szerelem, szeretet, önismeret, néha egy kis természet – meg minden, amit az ember az éjszaka közepén hajlamos túlkomplikálni. Néha rímes, néha csak rímelget. Hol szabad, hol klasszikus – de mindig őszinte, és mindig kicsit rólad is szól. Ha voltál már szerelmes, csalódott, kereső vagy csak simán ember, akkor talán itt találsz egy sort, amire épp szükséged van. Vidd magaddal. Olvass bele – nem harap. Csak néha a szívedbe.
Egy válasz
✅ + 👏, Gábor