Világégés

Világégés

Világégés csóvája fenyeget
Ha berobban ,semmi sem számolja fel
Elszórva már égnek tűzfészkei
Mit a nyári forróság egyre szít tovább
Földbe gyökerezett lábakkal állunk
Lassan már csak özönvizet várunk
Hogy elmossa az emberi aljasságokat
Kiírtsa a bűnös, gyilkos-háborús vágyakat
Visszaadja a bárkába rejtett álmokat
Egy fegyvermentes józan emberi életről
Egy élhető világról, egy alkotó reményről
Világégés dúl az emberek lelkében
Családok szakadnak,sőt gyakran hajba kapnak
Már nem a napi kenyéradag a tét
Testvéreket ,már a más ideológia veri szét
A kettészakadt világ nagy veszedelem
A másik eltiprása ,nincs már kegyelem
Minden hatalmi ág így egy marokba hull
A szélső liberalizmus így majd megvalósul
Megteremti végül a kommunizmus hatalmát
És ezzel megvalósítja a pénz diktatúráját
Elveszti az élet virágait, zöld leveleit
S így pusztul el a világ
Amit láthatsz majd: a kultúra romjait
És az elhusztult világ maradványait.

Hutás Mihály
Author: Hutás Mihály

Dr. Hutás Mihály az Irodalmi Rádió szerzője. Verset gimnazista korom óta írogatok. Édesanyám, aki jelenleg 101 éves, 100 éves születésnapjára írtam életrajzi kisregényt, de más prózai művekkel is kacérkodtam. Évekkel ezelőtt egy novellámmal pályázatot nyertem. Aktív orvosi munkám: jelenleg reumatológusként három munkahelyen, nagy családom adta feladatok ellátása, nomeg a klasszikus zene (sajnos már nem művelése) hanem hallgatása, a polyphonia tanulmányozása (pl.Bach fugák) időm nagy részét lekötötték. Talán egy kis lökést kapok szerény sikereimért.   Művészportré a szerzővel:

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Reggeli etűd

Csípős, kora tavaszi éjjel után, a városba kúszik a reggeli köd. Füstgáz száll, és kering a házak fölött, gázkémények karcsú, remegő ujján. Sétám alatt, meleg

Teljes bejegyzés »

A belső zsineg

Ma magamba zuhantam, egészen mélyre… a temetőben, hol anyám porai ültek egy faládikóban előttem. Mintha időgépbe kerültem volna, utaztam a múltba… sorsom disszonanciája kavargott a

Teljes bejegyzés »

Fényvarrat

Felgördül a függöny, most még egyszer, utoljára. Az üszkös romok közül váratlanul újra lobban a láng. Nézd, a hajnal derűje elmossa a régi félelmeket, és

Teljes bejegyzés »

Csak gyom?

Búzavirágként a mezőn élek. Az elmúlástól sohasem félek. Mélyen kapaszkodik a gyökerem. Lelkem szavát buzgón követem. Tomboló viharban meghajolok. Csak az igazsághoz ragaszkodok. A szirmom

Teljes bejegyzés »