Világégés

Világégés

Világégés csóvája fenyeget
Ha berobban ,semmi sem számolja fel
Elszórva már égnek tűzfészkei
Mit a nyári forróság egyre szít tovább
Földbe gyökerezett lábakkal állunk
Lassan már csak özönvizet várunk
Hogy elmossa az emberi aljasságokat
Kiírtsa a bűnös, gyilkos-háborús vágyakat
Visszaadja a bárkába rejtett álmokat
Egy fegyvermentes józan emberi életről
Egy élhető világról, egy alkotó reményről
Világégés dúl az emberek lelkében
Családok szakadnak,sőt gyakran hajba kapnak
Már nem a napi kenyéradag a tét
Testvéreket ,már a más ideológia veri szét
A kettészakadt világ nagy veszedelem
A másik eltiprása ,nincs már kegyelem
Minden hatalmi ág így egy marokba hull
A szélső liberalizmus így majd megvalósul
Megteremti végül a kommunizmus hatalmát
És ezzel megvalósítja a pénz diktatúráját
Elveszti az élet virágait, zöld leveleit
S így pusztul el a világ
Amit láthatsz majd: a kultúra romjait
És az elhusztult világ maradványait.

Hutás Mihály
Author: Hutás Mihály

Dr. Hutás Mihály az Irodalmi Rádió szerzője. Verset gimnazista korom óta írogatok. Édesanyám, aki jelenleg 101 éves, 100 éves születésnapjára írtam életrajzi kisregényt, de más prózai művekkel is kacérkodtam. Évekkel ezelőtt egy novellámmal pályázatot nyertem. Aktív orvosi munkám: jelenleg reumatológusként három munkahelyen, nagy családom adta feladatok ellátása, nomeg a klasszikus zene (sajnos már nem művelése) hanem hallgatása, a polyphonia tanulmányozása (pl.Bach fugák) időm nagy részét lekötötték. Talán egy kis lökést kapok szerény sikereimért.   Művészportré a szerzővel:

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Kölcsönarc  

Vannak reggelek, amelyek már ébredés előtt eldöntik, milyen napjuk lesz. Nem történik semmi különös. Nem törik be az ablakot, nem csörren meg egy rossz hírt

Teljes bejegyzés »

A hó alatt alvó harang

Az erdő szélén, hol elnémul az út, egy vén templom őrzi a télbe zárt múlt. Tornyára hó települt, falára dér, ablakán a holdnak ezüstje kél.

Teljes bejegyzés »

Fekete arany

Amikor nagyon mélyen vagy, Belülről égeted önmagad. Elhaló, fekete, sötét részed, Ősi múltban tett visszatért ígéret.   Számtalan élet millió fonalán, Akadva akadtál sok-ezer rostán.

Teljes bejegyzés »

Lámpást gyújtok

A költő folyton-folyvást alkot szüntelen, Lámpást gyújt a kihűlt emberi elmében. Ha tényleg igazán szívéből csinálja, Az olvasó lelkét teljesen feltárja.   A láthatatlan kulcsával

Teljes bejegyzés »